Gyász idézetek

Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos, mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom... Vagy ha ez ember vágyakozik és megérint valakit, így... Ne mozdulj. Ez az én másik barátom nem ok nélkül bújta a vége felé a szótárakat. Keresett egy szót. De nem találta meg. Márai Sándor

A kórházban a haldokló magányos. Számos gép, mûszer csatlakozik testünkre. Nincs körülöttünk szüntelenül szorgoskodó hozzátartozónk, aki néhány kedves szóval odalép hozzánk, letörli a verítéket homlokunkról, fájdalomcsillapítót ad, elbeszélget velünk, eltereli figyelmünket a jelenről. A kórházban az ügyeletes ül a nővérfigyelőben, és szemével a mûszerek jelzéseit követi. Többnyire csak akkor megy a beteghez, ha hívja, vagy az állapota rosszabbra fordul. Az elmúlás mechanikus, gépies lett. Elembertelenedett, akár világunk jó része.

Te vagy a legfontosabb az életemben. Ha elmész, a seb sosem gyógyul majd be, és nem tudom, valaha is csitul-e majd a fájdalom. Az agyam természetesen tudja, hogy ezt is túlélem majd, hogy egyszer újra nevetni fogok, és egyszer eljön majd az a nap is, amikor már nem folyton csak rád gondolok, de a szívem ma még nehezen hiszi mindezt.

Ne sajnáljon engem senki, nem kell engem vigasztalni, apám elment, az ő dolga, mit érzek most, nincs, ki tudja. ByeAlex

Ha csak tehettem, folyton hazaszaladgáltam az elhagyott városba, kerestem az eltûntet, a visszahozhatatlant, a házak árnyékát, amely valaha arcomra borult, elvesztett egykori otthonomat, és persze nem találtam semmit, mert hol kanyargott már az a folyó, amelynek cseppjei között az én életem cserepei sodródtak. Szabó Magda

Te is drága! kifejtőztél Az élet fogházábul, És szebb országba költöztél Ott a néma siron túl! Hol az angyalok sorában, Az örökség nyugalmában Várod hû barátodat: Ki elhagyva mindenektül Némán kora sirodon ül, S zokogja halálodat. Kisfaludy Károly

Azt hittem, a legszörnyûbb dolog a világon, ha elveszítjük szeretteinket, de tévedtem. Az a legszörnyûbb dolog a világon, amikor az ember rájön arra, hogy saját magát vesztette el. Vámpírnaplók

Hiába áll minden gyászjelentésben, hogy "mély fájdalommal tudatjuk", kevés az olyan ember, akinek a halálát egyöntetû fájdalommal fogadná a közösség minden tagja. Agatha Christie

Rám nem hat a gyászbeszédek utolsó mondatának a vigasztalása, a feltámadás ígérete. Az agyban mûködő szellem és a test nem létezhet egymás nélkül. Meghalok, és még egy táskarádiót sem vihetek le magammal. Kaján Tibor

Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat, Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat. De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz, Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? Children of Distance

Õ eltûnt a homályban, és magával vitte az életét. De a furcsa az, hogy az én életemet is magával vitte. Ingmar Bergman

Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordítunk időt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szívünkben vannak akkor, amikor még esélyünk van rá.

Egy csókkal a bánatom szántod fel, a szívünket ma este cseréljük el, vagy hitelre megkapod alacsony kamatra, az enyém, ha kell. Halott Pénz

Egy autóbaleset fejleményeit sokkal tovább nézzük, mint a virágárust az út túloldalán, még akkor is, ha a virágokban jóval több örömünket leljük, mint a kicsavarodott emberi testek látványában. Johann Hari

A halált jó barátodnak tekintsd. Jobb, mint ha az ember vakáción van. Bánat vagy veszteség utána nincs. Oyvind Rimbereid

A mennyországot és a pokolt ne a jövőben keresd! Mindkettő a jelenben található. Valahányszor viszonzást nem várva, feltétlenül és önzetlenül szeretünk valakit, tulajdonképpen a mennyekben járunk. És valahányszor veszekszünk, gyûlölködünk, irigykedünk vagy bosszút táplálunk mások iránt, bucskázunk alá egyenesen a pokol fenekére. Elif Safak

Töröld könnyed, gyûrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserûség. Szabó Lőrinc

Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.

Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk. Joanne Kathleen Rowling

Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihûl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: József Attila