Téma
Gyógyulás idézetek
-
Istenben nem hiszek, nekem egy ilyen hatalmas, rettenetes nagy úr ne parancsolgasson, mikor annyit nem tud, vagy nem akar megtenni, hogy aki nyomorult, az ne legyen az, arról már nem is beszélve, hogy mennyi betegség van a világon, az isten meg sehol. És akkor még én menjek majd imádkozni a mennyországba, dicsérjem az urat. De minek kell őt dicsérni? Dicsértem én itt a földön eleget, egyebet se kellett csinálni, csak dicsérni mindig valakit. Ha meg a pokolba kerülök, amire nagyobb az esélyem, akkor meg elégek majd a gyehennán, de minek? Mi végre? Miért kell gyötörni valakit az idők végezetéig, kinek telik ebbe öröme? Istennek? Na, ezért mondom, hogy nem szabad sokáig rágódni a dolgokon, mert előbb-utóbb sûrûsödni, csomósodni kezdenek a dolgok, aztán ott köt ki az ember, hogy lassan begolyózik. Tar Sándor
-
Manapság gyakran gondolják úgy a betegek, hogy önállóak, maguk is tudnak dönteni. De ez tényleg így van? (...) Nincs semmilyen információ arról, hova forduljanak a betegek; a kórházak és a legjobb orvosok ranglistája pedig butaság. Az orvosoknak segíteniük kellene a betegeknek, hogy megtalálják az utat a megfelelő szakemberhez, de ez csak akkor lehetséges, ha bizalmi kapcsolat alakul ki közöttük.
-
Az orvoslás alapelve: "nil nocere", azaz "nem ártani", ezért kifejezetten nocebo-kísérleteket nemigen végeznek. Ámbár az életben sokszor akaratlanul is létrehozhat az orvos ilyet, például amikor azt mondja egy betegnek: "Ebből sohasem fog kigyógyulni." Ilyenkor a beteg állapota pusztán a nocebo-hatástól is rosszabbodhat, vagy legalábbis még annyira sem javul, amennyire pedig a kezeléstől javulhatna. Ezzel az orvosok óriási lehetőséget adnak a különféle orvostudományon kívüli gyógyítóknak. Nekik ilyenkor elég lehet valamiféle placebo-hatással ellensúlyozni ezt a nocebo-hatást ahhoz, hogy jelentősen javítsanak a beteg állapotán. Ilyenkor már majdnem mindegy, hogy ehhez miféle hókuszpókuszokat alkalmaznak. Mérő László