Téma
Hit idézetek
-
A gondolat - tisztán a gondolat - épp olyan hatalmas erő, mint valami villamos telep, - olyan jótékony, akár a napfény, vagy annyira romboló, mint a méreg. Aki megengedi, hogy valamely rossz gondolat az agyába férkőzzék, ép olyan veszedelemnek teszi ki magát, mint, aki a vérébe beoltatja a vörhenyt. S ha aztán is magában hordja, amikor már megfogant, soha többé az életben nem tud tőle megmenekülni. Frances Hodgson Burnett
-
A papírlapból és a palatáblából éppen az hiányzik, ami emlékezőtehetségünket olyan hatékonnyá teszi, mivel lelki apparátusunk éppenséggel olyasmire képes, amit ezek nem tudnak; korlátlanul képes felvenni mind újabb észleleteket, és mégis tartós - ha nem is változatlan - emléknyomokat alkot belőlük. Douwe Draaisma
-
Maga a vallás lényeges szerepet játszhatott a történelem előtti emberek nagy közösségeinek összetartásában. Amennyiben ez igaz, elmondhatjuk, hogy fontos célt szolgált. Ez azonban nem jelenti, hogy ma is fontos célt szolgálna. (...) A vallás szükséges funkciókat tölthetett be a múltban, ez azonban nem zárja ki, hogy ma talán a globális civilizáció felépítésének legnagyobb akadálya. Sam Harris
-
Bízz magadban, és lásd meg belül a gyémántot, ugyanis ha észreveszed, tudni fogod, hogy másként kell bánnod vele, mint holmi bizsukkal. Onnantól pedig ezt szem előtt tartva roboghatsz előre, akkor meg aztán akárki akármit mondhat, nem fog érdekelni, ugyanis te tudni fogod, hogy ott legbelül egy gyémánt ragyog. Nem fogsz kérkedni vele, ugyanis az arra érdemes meg fogja látni. És soha ne feledd. Nem mindenki tud különbséget tenni gyémánt és üveg között. Oravecz Nóra
-
Az olyan ember, akinek a vallással kapcsolatban kihagy az értelme, aki a vallást kiveszi az előrehaladó fejlődés törvényei alól, aki a vallást nem vonja gondolkodása és kutatása körébe, akik hitét, vallásosságát felmentettnek véli a mûvelődés szükséglete alól: az ilyen ember, ha különben még oly mûvelt és tanult is, félmûvelt, félember. Ludwig Feuerbach
-
A Bolygón mindenkit úgy neveltek, hogy higgyen az igazság valamely verziójában, Istenről, az erkölcsről, a halandóságról, az élet céljáról. Általában ezeket a hiteket vallásnak nevezzük. És ha az élet során ezek a hitek megtörnek, ha igaztalannak bizonyulnak, keresünk egy új vallást, amit követhetünk és megtérünk. Na, ez az áttérés lehet traumás, nem csak önmagunknak, a mi lelkünknek, de a körülöttünk lévőknek is.
-
Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban - áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim - szerencsére! - nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam - noha az is épp elég! (...) Mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék.
-
Én nem úgy tekintem magát, mint egy bizonyos személyt, hanem mint korának szimbólumát. Maga a gondolkodás korának terméke, nem pedig a hit koráé. Ezt az egyházat réges-régen, a hit korában építették. Azóta beléptünk az intellektuális haladás korába, és már nem hisznek semmiben, ami túl van az értelem határán.