Igazság idézetek

A gyermekkor távoli földrész. Aki egyszer elhagyta partjait, örökké gondol reá, de szíve mélyén nem vágyik igazán vissza e vad világba. Ha visszagondolok gyermekkoromra, nem tudom megmondani, "jó" volt-e vagy "rossz"? Csak azt tudom, hogy soha, semmilyen áron nem volnék hajlandó visszatérni oda. Márai Sándor

Az otthonnak nem kell olyannak lenni, aki valaha voltál vagy amit tettél, vagy ahonnan jöttél. Az otthon inkább az érzés, ami átjár, mikor azokkal vagy, akikkel a legjobban törődsz. És ha ez a helyzet, lehet, hogy már otthon is vagy.

Mindig azt hittem, sírva nézek majd vissza ránk, aztán nevetek, de azt soha nem gondoltam, hogy nevetve nézek vissza, aztán sírok. Ralph Waldo Emerson

A levegő, ami megtölti a tüdődet, azt az oxigént tartalmazza, ami fotoszintézis útján készült. Amikor levegőt veszel, az erdők leheletét lélegzed be. Ez az oxigén, ami átjárja a testedet, és a véreddel eljut minden egyes sejtedhez, a napfény és a levelek érintéséből születik. Amikor pedig kifújod a levegőt, szén-dioxidot adsz vissza a világnak, ami táplálja a fákat. Minden lélegzetvétellel téged éltet a világ, és minden kifújással te élteted a világot.

Én nem leszek és soha nem is voltam depressziós attól, hogy szerencsétlenek közt élek. Nem lázadtam és nem bosszultam meg semmit, értelmetlen lett volna azt gondolnom, hogy én vagyok az, aki bármit megoldhat. Gerlóczy Márton

Nézd a világ jóságát: fakadó földben, ígérő gyümölcsfában, suhanó szélben ott van az anyád. Ott van fiatalságod tisztaságában, jóságod akaratában. Mindig anyádnál vagy, ha jót akarsz, ha szeretsz, ha szánakozol.

Ha tudok másoknak segíteni, abból én is erőt merítek. Ha viszont állandóan a magam szerencsétlenségével foglalkoznék, ellepne az önsajnálat, nem jutnék túl a nehéz időszakokon. Margitai Ági

Látogattunk. Minket senki se látott. A temetőbe vittünk ki virágot. Kik idejöttek egyszer, egy napon, ki voltak írva sok-sok kőlapon. Elmondtad, Nagyi, mi élők vagyunk, De közülünk egyenként itt hagyunk valakit mindig...

Tanulj meg egyedül lenni. Ne vesztegesd el a magány áldásait, hanem gyönyörködj benne, hogy egyedül lehetsz, kettesben a Mindenütt Jelenvalóval.

Ki kellene élvezned az életedet! Csak lazán. A sorsod megoldja önmagát. A dolgok megtörténnek, aztán elmúlnak. Állapotok, amelyek úgysem tartanak örökké. Lakatos Levente

Ha nem marad más utánam, Csak partra vetett hordalék, Kertembe gyûljetek, és ott szórjátok szét, Hogy növesszen egy fát, újabb életeken át, S majd engem éreztek, mikor ontja illatát.

Az, amit Földünk voltaképpeni arculatának tekintünk, a mezők és az erdők, a tavak és a tengerek, a kertek, szántók, pusztaságok és termékeny síkságok, mindez nem egyéb, mint tetszetős, ám vékony köpeny egy szilárd mag körül. Ha eltávolítanák ezt a vékony köpenyt, planétánk úgy festene, mint egy szürke-fehér golyó.

Fut az őz az őszi kertben, Rigó rikolt, jaj be kár! Zúzmara sincs, szél se lebben, Mégis elfutott a nyár!

Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt. Reviczky Gyula

Gyere, édes feleségem, Simogasd meg a hajam S áldjon Isten annyiszor meg, Mint amennyi szála van! Csak ne tünődj soha rajta, Szine, fénye hova lett - Csak örülj, hogy együtt értünk Hét nyarat és hét telet! Móra Ferenc

Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltûnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el? Stephen King

Onnan tudhatjuk magunkról, hogy jól állunk a gyászfeldolgozással, ha az elveszett szerettünk belsővé válik. Ilyenkor jövünk rá, hogy igazából nem vesztettük el, mert mindig bennünk van. Az, aki én voltam, a vele való kapcsolatomban, az mindig bennem lesz, azt soha senki nem veheti el tőlem.

Az ember nem születik erősnek, gyöngének vagy kemény akarattal. Úgy válik erőssé, tisztánlátóvá. A sors nem az emberben lakozik, hanem az ember körül. Albert Camus

Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.

Miután megmentettem a (...) házat, rájöttem, hogy azok nélkül az emberek nélkül, akiket szeretek, az a ház sem több, mint egy üres épület. Az én otthonom nálad van, a szívedben.