Téma
Igazság idézetek
-
Lehet, hogy az ember általában jó, általában együttérző, mégsem általában érzi át a szenvedést. Mert a szenvedés általában nem érezhető át. A második világháború tragédiája nem fogható fel egyben, csakis darabokban. Ezért gondolok ostobának vagy számítónak minden olyan embert, közösséget vagy rezsimet, amelyik azt várja el tőlem, hogy egyformán érezzem át a katasztrófákat. Olvastam a háborúról több száz szakmunkát, visszaemlékezést, láttam sok filmet. Ezek közt akadtak olyanok, amelyek megdöbbentettek. A háború borzalmáról nekem mégis többet mond egyetlen emlékem: a rozsnyói kert végében heverő lódög. Mert az megrázott. Száraz Miklós György
-
Anyám mondott nekem valamit, amit azóta sem felejtettem el. Azt tanácsolta, hogy mindig legyen saját pénzem, hogy megvédhessem magam, és soha semmiben ne legyek a férjemre utalva. Hogy soha ne bízzak meg a férjemben, mert nem számít, mennyire szeretjük egymást a házasság kezdetén (...). Biztatott engem is, a nővéremet és a húgomat is, hogy tanuljunk tovább, igyekezzünk anyagi függetlenséget teremteni magunknak, "mert ez lesz az egyetlen fegyverünk a jövőben; a férfiak nem támogatják a nőket". Minden szavát elhittem és komolyan vettem, miközben az életemet és a kapcsolataimat alakítottam. Rahaf Mohammed
-
Veletek előfordul, hogy valahogy csodajó napotok van és azt érzitek, szeretnétek másokét is azzá tenni? És ilyenkor aki csak a szívetekben van, elöl-hátul, fent-lent, futólag vagy borsóhéja alapon, megsimogatjátok egy-egy kedves gesztussal, szóval, bármivel? Ezek a napok szerintem tízszeresen érnek, az ilyen napokon én azt mondom, senki ne fogja vissza magát, ha lehetősége van kedvesnek lenni valakivel vagy valakikkel. Mert a kedvesség ragadós ám!
-
Amikor a gyerekek veszekednek a hátsó ülésen, (...) az embert elönti a stressz, és már nem tud jó képet vágni a dologhoz, és kicsit hangosabban kiált rájuk, mint ahogy tervezte, mire a gyerekek úgy megrémülnek, hogy azonnal elhallgatnak, aztán a szülő utálja saját magát. Senki nem akar ilyen szülő lenni. Fredrik Backman
-
Illúziók, ábrándok színes kupolái alatt várta az első férfit, aki majd észreveszi őt. A palota elé rózsákat és dáliákat ültetett és puha kis ösvényt épített közéjük, hogy azon keresztül jöhessen érte a virágillatos kerten át. Hány estén és hány éjszakán keresztül épült ez a palota, hány magányosan átábrándozott óra ültette be karcsú virágaival az ösvény széleit, a Valóság és a Palota között. És most eljött. És nem a kapun keresztül jött és nem az ösvényen keresztül jött: csak átlépett a kerten és nagy durva lépéssel a palota színes tetejére lépett, a kupolák összedőlnek alatta, a virágok széttaposva hevernek a földön, a drága, színes üvegtető helyén, pozdorjává tört cserepek között egy arc néz lefele és nagyon a valóságból hozott nyelven, egyszerûen, durván, csak ennyit kérdez: akar-e a feleségem lenni...? Wass Albert
-
Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.