Téma
Igazság idézetek
-
Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.
-
Anya vidám volt, színes és feltûnő. (...) Ilyen volt, és azt gondoltam, örökre ilyen is marad. Nem tudtam, hogy a nevünket nem kőbe vésték, hanem csupán krétával egy táblára írták. Időnként valaki fogta a szivacsot, és letörölt egy nevet. Vajon szándékosan tette? Vagy véletlenül? Valóban azt a nevet akarta letörölni? Susanna Tamaro
-
A részvét (...) sokszor sértő. Attól függ, kitől ered. Az ember sokszor hajlamos a részvétet kereken kikérni magának. De az ilyenfajta bántó részvét csak kemény, önző szívekben fogamzik meg, valami megvetéssel vegyes érzés azok iránt, akik bizonyos megérdemelt szenvedéseken vergődtek át. A maga részvéte (...) az a részvét, amely e pillanatban arcán tükröződik, egészen másfajta. Látom, hogy szeme könnyes, érzem, hogy keze remeg, tudom, hogy szíve csordultig tele szánakozással. A maga részvéte, drágám, a szerelem szenvedő szülőanyja: amit most érez irántam, az ennek a fenséges érzelemnek szülési kínja. Elfogadom a részvétét, (...) hadd szülje meg a szerelmet: tárt karokkal várom. Charlotte Bronte
-
Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet! Wass Albert
-
Nehéz elviselnünk az elmúlás gondolatát, de tudjuk, hogy csak azok halnak meg igazán, akik semmilyen nyomot nem hagytak maguk után. Ha nem csak magunknak éltünk, továbbadott hatásunk akkor is érvényesülhet, ha már senki sem emlékszik ránk személyesen, valahogyan úgy, ahogyan rég elfeledett őseink génjeit is megőrizzük.
-
Szomorúnak lenni, sírni és gyászolni rossz. Folyamatosan a történteken rágódni, elmesélni, beszélni róla szintén rossz. Vidámnak és boldognak kell lenni, mint a Susan Sarandon-os amerikai filmekben. Az jó. Akkor is, ha valami rossz történik, mert akkor legfeljebb egy snitt erejéig sírhat Susan Sarandon. De nem úgy, ahogy én, mert Susan Sarandon szépen sír. Éppen csak bepirosodik, aztán könnybe lábad a szeme, és maximum két-három könnycsepp csordul ki szép, barna szeméből. Majd máris mély levegőt vesz, szipog, nagyokat pislog, és vége is van a szomorúságának. Mert ő erős, megállíthatatlanul erős a mozivásznon, csakúgy, mint az anyám, amíg én zokogok, remegve és keservesen napokig zokogok, az arcom takonytól és könnytől nedves és dagadt, a testem egyszerre fáradt és dühös, és folyamatosan vádolom magam, vádolom a környezetem, és nem bírom abbahagyni a sírást, nem úgy, mint anyám filmjeiben Susan Sarandon. Czakó Zsófia