Téma
Igazság idézetek
-
Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka. Müller Péter
-
Szeress, és légy boldog... itt az ideje, hogy eljuss idáig! Felejtsd el, ami a múltban történt! Az az asszony, aki ma vagy, nem ugyanaz, mint aki tegnap voltál. Ezt jól vésd az emlékezetedbe! Sose gyászold a múltat! Sose tekintsd tragédiának! Mondd, hogy tapasztalatot szereztél! Mert ennek révén vagyok az, aki ma vagyok, és jobb lettem, mert átestem a tûzkeresztségen.
-
Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, hogy fordítsak hátat a Napnak, és nézzem meg, mit látok magam előtt. Az árnyékom volt az. Azt mondta, hogy ez nem csak egy egyszerû árnyék, hanem a lelkem megjelenése a mi világunkban. A Nap sugarai olyan erősen sütnek, hogy képesek arra is, hogy szemmel láthatóvá tegyék számunkra a saját és mások lelkét. De egyvalami nagyon fontos, és ezt jól jegyezd meg - mondta. Mint láthatod, nem csak neked van árnyékod, nem csak az embereknek van lelke, hanem mindennek, ami körülvesz minket. A fáknak, az állatoknak, de még a tárgyaknak is. Ha úgy éled életed, hogy ezt az alapvető igazságot soha nem felejted el, akkor tartalmas és szép életed lesz, és olyan dolgokat fogsz megismerni, amire a legtöbb ember sohasem lesz képes. Tihanyi Márk
-
A tél hava örök hóként fehérlett a csúcsokon; a kiszáradt föld és a sziklák megőrizték az ősz vörösét és gesztenyebarnáját; a gyümölcsfák a tavasz zöldjével virultak a teraszokon; a tó melletti völgyben megszorult a nyár hősége, a nyár illata. (...) Egy olyan hegységgel, mint a miénk, egy egész évet letudhatok egyetlen nap alatt.
-
Szép vagy. Ahogy régen. Ahogy mindig. Ahogy most is. De most még szebb. Akkor is, ha bent vihar dúl, ha nem sima a víztükör, ha nem ragyog a Nap, ha... és ezért költözni kell. De most nem a belső ragyogásnak kell kiköltöznie arcodra, szemeidbe, mosolyodba. A külső ragyogásnak kell beköltöznie lelkedbe. Csitáry-Hock Tamás