Téma
Író idézetek
-
Hajlamosak vagyunk hagyományosan a teremtés koronájának vagy inkább az evolúció koronájának látni magunkat. Alacsonyabb és magasabb fejlettségi fokú lényekről szoktunk beszélni. A főemlősöket és a legtöbb alacsonyabb fajt előszeretettel tartjuk önmagunk többé-kevésbé félresikerült elődeinek. A rovarok elképesztő, hihetetlenül magas fejlettségû világa részünkről olykor vállveregetésben részesül, ami néha jóindulatú sajnálkozássá változik (...). Szegények bezárták magukat a kitinpáncéljukba, ezzel elállták az útját a nagyagyuk fejlődésének, és nem jutottak tovább. Ez hamis kép. Az evolúció nem valami felé halad. A DNS gigantikus szerencsejátékot játszik, folyamatosan fújja szét billiónyi szárnyas magvait, nem beszélve a sok milliárd másféle magvairól. Minden élő faj a "legjobban alkalmazkodók" közé tartozik a saját világában. Georg Klein
-
Mindegyik háborúban van egy pillanat, amikor minden megváltozik. Egy pillanat, amikor az út elkanyarodik. A szövetségesek és a frontvonalak átrendeződnek, és az ütközet szabályai újraíródnak. Egy ilyen pillanat megváltoztathatja a harc természetét, vagy eldöntheti valamelyik fél javára. Megteszünk hát mindent, hogy megragadjuk a pillanatot. Felkészülünk a változásra. Szívünket megkeményítjük. Félelmünket elfojtjuk. Összeszedjük az erőinket, és jeleket keresünk a csillagokban. Ám ezeket a pillanatokat, a játékszabályok változását örök homály fedi. A végzet láthatatlan keze mozgatja a bábukat a sakktáblán, és bármennyire is készülünk rá, bármennyire is tartunk ellen a változásnak, számítunk a pillanatra, harcolunk az elkerülhetetlen ellen, végül mégsem állunk készen, amikor elérkezik.
-
Nem alakíthatom személyiségemet úgy, mint az olvadt viaszt, csak akkor, ha véletlenül és kivételesen viaszembernek születek, ám ez esetben nem csak kiváltságom, hanem végzetem is lenne a viaszjelleg. S miért szorulnék mentegetőzésre, ha márvány lennék, s csak a vésőnek engedelmeskednék? Varnus Xavér
-
Az emberek csüggedten gondolnak a jövőre, mert egyre inkább tudatában vannak annak, hogy mi, az emberi faj, egy olyan igéző álmot kergettünk, mely romba döntött minket. Azt mondtuk magunknak, hogy a világ azért jött létre, hogy mi uralkodjunk rajta, így minél jobb a technológiánk, és minél jobban tudunk irányítani, annál jobb lesz a világunk. Mégis értetlenül állunk a tény előtt, hogy a világ minden egyes technológiai vívmánnyal csak még megkeseredettebb és zavarosabb lesz. Az általunk létrehozott jobb dolgok csak rosszabbá tesznek mindent. Elan Mastai
-
Az írás feltalálása éppen feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékező tehetségüket - az írásban bizakodva ugyanis kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni... A tudásnak is csak a látszatát, nem pedig valóságát nyújtod tanítványaidnak, mert sok mindenről hallva igazi tanítás nélkül azt hiszik majd, hogy sokat tudnak, pedig a valóságban általában tudatlanok és nehéz felfogásúak, hiszen bölcsek helyett látszólagos bölcsek lettek. Szókratész
-
A mesterséges intelligencia és a biotechnológia hatalmat ad az emberiségnek arra, hogy átformálja és áttervezze az életet. Valakinek rövidesen el kell majd döntenie, hogyan használjuk ezt a hatalmat - mégpedig egy, implicit vagy explicit módon az élet értelméről szóló történet alapján. A filozófusok türelmes emberek, a mérnökök azonban már kevésbé, a befektetők pedig még annyira sem. Ha nem tudjuk, mihez kezdjünk az élet áttervezésének képességével, a piaci erők nem fognak ezer évet várni arra, hogy valaki előálljon valamilyen válasszal. Yuval Noah Harari