Téma
Jövőkép idézetek
-
Gondolatainkat és rajtuk keresztül a tudatunkat főleg a szavak áramlásával fordítjuk le. Innentől kezdve választhatunk, hogy olyan szavakkal közvetítjük azokat, amelyek megosztanak, szembeállítanak, elválasztanak, összehasonlítanak, kategorizálnak és elítélnek, vagy olyanokkal, amelyek egybegyûjtenek, javasolnak, békítenek és ösztönöznek.
-
A tényszerû tudósítás mindig biztonságot ad. Ott vannak kéznél az információk, melyek alig várják, hogy sorba rakjam őket, és követhető formát adjak nekik. Fogd a tényeket, az arcokat, az igazság különböző aspektusait, csiszold őket fényesre, és vesd papírra - illetve az esetemben billentyûzetre -; a többi már az olvasó dolga. Mira Grant
-
Egy futballcsapat (...) nem 11 egyéni játékos, aki összevissza szaladgál a pályán, hogy a lehető legtöbb gólt szerezze, és ehhez, ha kell, elszedik a labdát a saját csapattársaiktól is. Ehelyett 11 játékos csapatáról van szó, akik összehangolják cselekvésüket annak érdekében, hogy gólt érjenek el. A rendes fociban a csatároknak és a hátvédeknek más-más szerepük van, s ehhez a feladathoz kell ragaszkodniuk, nem pedig, mint a grundon, csak a labda után rohangálnak. Az igazán sikeres csapatoknál mindegyik játékos annyira rá van hangolva, hogy a többiek mit játszanak a csapatban, hogy pontosan tudják, bármely pillanatban ki hol lesz; pontosan tudják, hogy akinél a labda van, hova fogja azt rúgni, s még a labda érkezése előtt már azon a helyen várják azt. Ehhez arra van szükség, hogy kívülről tudják, mit is gondol a másik. Robin Dunbar
-
Egyszerûen csak boldog vagyok... életre kelt az álmom, amibe az elmúlt hetekben kapaszkodtam. Újra és újra azt képzeltem, hogy eljön majd a pillanat, amikor kiderül, hogy végig engem szerettél, és csak valamiféle borzalmas félreértés történt. Hogy majd minden fájdalmas rossz emlék a ködbe vész, és újra veled lehetek, és... megtörtént. A. O. Esther
-
Nem keresem a felejtést. Ragaszkodom az emlékeimhez, amíg ragaszkodhatom. A nekem oly kedves, drága képeket, a múlt képeit, amelyek, ha olykor összefacsarják a szívemet, fölidézik az eltûnt napok édességét is, s meg-megjelenésükkel egy kissé vigasztalnak - nem akarom elûzni. Nem akarom elûzni kedvesem árnyékát; árnyéka is kedves nekem. Nem félek, nem kínos nekem Rágondolni. Megőrzöm, ami Õbelőle még él, amíg megőrizhetem. Hisz azok a képek is, amelyek a legerősebben dobogtatták meg szívünket, oly hamar elillannak a tehetetlen emlékezet elől! Hisz amúgy is oly korán következik el az az óra, amikor az idő már mindentől meglopott bennünket, amikor boldogságunk egész paradicsomából csak valami iszonyúan kevés, homályos, zavaros álomfoszlány marad meg agyunknak a legmélyén! (...) Amikor a múltat is csak úgy sejtjük, akár a jövőt! Ambrus Zoltán