Jövőkép idézetek

Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hûséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint. Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk (...), vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.

Karácsony, fényhedt karácsony. Jobb lenne lenni máshol. Ott ahol közel és távol, Édesanyám, szíved a jászol. Bella István

Az idő egy folyamatos valóság - fonál, ami a születés és a halál közötti távolság fölött feszül. Az események azonban inkább olyanok, mint egy perzsaszőnyeg - ezernyi színpompás cérnaszál, amelyeket bonyolult mintákká és képekké szőttek össze. Bármely arra irányuló kísérlet, hogy az eseményeket pontosan időrendbe tegyük, olyan lenne, mintha kihúzkodnánk a szálakat, és egyiket a másik után a padlóra fektetnénk. Talán egyszerûbb lenne, de eltûnne belőle a mintázat.

Szárnyakat ad, ha van, aki ért, A küzdelem szebb, ha van, aki félt. Depresszió

Az idő sok mindent átalakít; az ember sosem tudhatja, hová jutnak a barátai, vagy hogy hosszú idő múltán hol találkozik velük ismét. Saul Hudson

A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet. Móricz Zsigmond

Az emberek többsége még legnaivabb hitében sem szabad: miután abban is attól függ többé-kevésbé, hogy a többség mit és hogyan hisz. Mijük is van hát az ilyen embereknek, akiknek, mondhatni, egyebük sincsen, mint a hitük?

Az összes diszkriminatív törvény így született: az emberek tudják, hogy valami nem helyes, de túlságosan lusták, vagy túlságosan gyávák ahhoz, hogy tegyenek is valamit ellene.

A konfliktuskeresők gyermekeiben kialakul az az érzelmi kontroll, amely a szüleikből hiányzik - a viszálykodók békességszeretőket nevelnek. Scott Kelly

Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félmûvelt embereket. (...) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak. Liviu Rebreanu

Napok, órák, ezredévek csillagosan mendegélnek; szürke szörnycsigák csapatja hosszú szarvát nyújtogatja. Heinrich Heine

Gyönyörûen mondta valaki, hogy barátja az ő "lelke fele". Én is úgy éreztem; lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. S talán azért irtóztam tovább élni, mert nem akartam fél-életet; s azért féltem meghalni, nehogy, akit annyira szerettem, velem és bennem egészen meghaljon. Szent Ágoston

Az ember nem tud meglenni szavak nélkül. De tudnia kell, hogy egy szó nem valami pontos jelentés csomagocskája. Egy szó egyben kés is. Ami határt állít, szétszaggat és nyes. Agneta Pleijel

Sajátságos, milyen közel lakik egymáshoz a szeretet és a félelem. Fredrik Backman

A halál mindig váratlanul jön és mindig kétségbeesést hoz a lélekben legközelebb állóknak, amely aztán temperamentum és lelki fejlődöttség szerint tör ki az emberekből.

Kertekbe bementem, nefelejcseket csentem. Settenkedtem csendesen, nem neszeztem egyet sem. De egy helyen rettenetest tettem, s egy fergetegeset szellentettem. Ez lett vesztem, megleptek, s emberesen elvertek. Nefelejcsem elveszett, kerek fejem berepedt. Egyebet nem tehetek, ezzel keresem fel kegyedet: Megpermetezhetem-e fejedet/begyedet?

Van egyfajta erény, mely nem más, mint föltétlen hûség lényünkhöz, végzetünkhöz és hajlamainkhoz. Márai Sándor

Jó (erkölcsös, bûntelen) az, ami nekem, neked, mindannyiunknak jó, amit ép ésszel, romlatlan szívvel jónak ítélünk, mert testi-lelki örömmel, boldog kielégüléssel jár, s így magunk is jobbá, emberségesebbé válunk tőle. Rákos Sándor

Mondok valamit: végre én akarok lenni az a bizonyos másik! Legalább egyszer. Az a titokzatos és félelmet keltő másik. Az, akiről kapásból feltételezed, hogy szebb, fiatalabb, és persze vékonyabb, mint te. Az, akiről szentül hiszed, hogy sosem lép ki az ajtón smink és tûsarok nélkül. A másik, akinek nincs lelkiismerete, aki nincs tekintettel senkire (főleg rád nem), és aki pont a te pasidban kelti fel azt az érzést, hogy ő valami különleges. A legrosszabb esetben a pasi ezt el is hiszi. Szeretnék végre én veszélyt jelenteni valakire, ahelyett, hogy mindig én érzem magam veszélyben. Szeretném, ha lennének titkaim, ahelyett, hogy folyton csak kitalálok magamnak egy-kettőt. A fenébe is, miért vagyok mindig én az egyik, és soha nem a másik?

Nem szerelem ez már, - könyörgés: - engedd, hogy magam visszaadjam, hisz mindazt, mi lehettem volna, - bár elrontottam - Tőled kaptam. Váci Mihály