Téma
Jövőkép idézetek
-
A leleményes felfedezések némelyike századokkal ezelőtt született, némelyike nem is olyan rég, napjainkban. (...) Egy dologban azonban biztosak lehetünk: véletlenek mindig is történni fognak, és minél jobban felkészítjük rájuk tudatunkat, annál inkább remélhetjük, hogy a váratlan dolgokból a jövőben is értékes, mai képzeletünket nagyságrendekkel felülmúló felfedezésekre juthatunk!
-
Alapvetően kétféle ember van: aki szereti a gyerekeket, meg aki nem. Nem szeretni a gyerekeket, lássuk be, annyira nem nehéz dolog. A gyerek hangos, izgága és idegesítő, láb alatt van, büdös tud lenni, és kortól függően egy csomó olyan dolgot mûvel, amit egy felnőtt nem ért vagy nem akar megérteni. Be nem áll a szája, vagy bőg állandóan, 13 órás repülőúton hangosan üvölt, az IKEA-ban láb alatt van, mert az üveges tekintetû szülő hagyja, hogy a gyerekosztályon randalírozzon, miközben ő csak áll a közlekedőút közepén, elcsigázott arccal a kocsira támaszkodva, és láthatóan arra gondol, hogy ha most egy svéd mitológiai lény elvinné a kis Ödönt egy időre, az nem feltétlenül lenne olyan nagy tragédia. Attól, hogy valaki nem szereti a gyerekeket, még nem lesz rossz ember. Én a mai napig nem szeretem idegen emberek gyerekeit.
-
Most azonban évek óta először mintha egy aprócska szikra csillant volna föl. Olyan érzésem áradt szét bennem, mintha valamilyen jelentős esemény várna rám, mintha valami idevezérelt volna. Többre vágytam, csak éppen nem tudtam, miből. Valami olyasmit szerettem volna átélni, mint fiatalabb koromban. Azt a megfoghatatlan érzést, aminek már kezdetén érezni a csíráját, ahogy sugárzó melegséggel töltött el. Aztán felismertem mi ez - a remény. A reményre vágytam.