Kapcsolat vége idézetek

A (...) közös vonások cementezik össze a hosszú házasságot. Nem az számít, hogy az ember lelki társa-e a másiknak, hogy intellektuálisan egyenrangú-e vele, hanem hogy mindketten beérik-e reggelizés közben némi oda-vissza hümmögéssel.

Az újság akkor jó, ha hangjában meghalljuk a magunkét is. Esterházy Péter

Negyvenéves korában kezd el igazán színész lenni a színész. Ha a dér már megcsípte, mint az aszúszőlőt. Jávor Pál

Micsoda ostoba dolog az emberi test! Mennyi tudás, emlék, gondolat, terv, minő ritka ital a finom csontedényben - s egy ostoba daganat valahol a zsigerek közt, félrelöki, kiborítja, kilöttyenti a földre, s az ostoba föld beszívja, mint a sáros hó levét. Karinthy Frigyes

Ha a kezed pihen egy kézben, Ne gondolj rám! Ha nem lennél máshol éppen, Ne gondolj rám! Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már, Csak akkor gondolj rám... Ismerős Arcok

Nincs korunk emberének más választása, mint a tagadás struccpolitikáján, a babonák ostobaságán vagy a miszticizmus ködén át való botorkálás? A felvilágosult eszmék sugallta büszkeség a légies pókhálóhoz hasonlóan szétfoszlik, ha küszöbön áll a halál? Georg Klein

Csak akkor van értelme a tudásnak, ha az nyilvánosságra kerülhet.

A fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön. Paulo Coelho

Akkor vénkisasszonyként szállok a sírba... Merem állítani, hogy ennél rosszabb halálnemek is léteznek. Lucy Maud Montgomery

A címkézés többet mond el a társadalom állapotáról, mint az emberi elme állapotáról. Stephen Fry

Ne ess annak a kézmûvesnek a hibájába, aki azzal henceg, hogy húsz év szakmai tapasztalat van a háta mögött, holott csak egy év tapasztalata van, de az hússzor.

Amit olvasunk, és amiről a barátaink beszélgetnek, az befolyásolja érdeklődésünket. Legyünk óvatosak abban, hogy mit engedünk be a fejünkbe! Sabine Hossenfelder

Azt gondolják, hogy egy író csak lógatja a lábát, holott pontosan akkor dolgozik a legkeményebben, amikor nem csinál semmit. A regényírás olyan, mint egy nyári tábor kezdete. Az író jobbára magányos és csendes napjai hirtelen lármával telnek meg, ahogy egyszer csak minden figyelmeztetés nélkül betoppan megannyi szereplő, és felforgatja az életét. Egy reggel hatalmas busz érkezik, és zajongva leözönlenek róla, izgatottan, hogy ők kapták meg a szerepet. Az írónak pedig együtt kell élnie ezzel, foglalkoznia kell velük, ételt, szállást kell adnia nekik. Az ő felelőssége mindez. Mert ő az író.

Sokféle vadászat van. Némelyek hozományra vadásznak, mások csődtömegekre. Van, aki lelkiismereteket hálóz be, van, aki gúzsba kötve adja el az előfizetőit. Aki tömött tarisznyával tér haza, azt üdvözlik, ünneplik, befogadják az előkelő társaságba. Honoré de Balzac

Ez voltam én: az örök kívülálló. Mi vagy visszahúzódunk a csigaházba, és névtelenül, láthatatlanná válva éljük a napjainkat, vagy az ellenkezőjét tesszük: önvédelemből megnyílunk. Nem azt kérjük, hogy fogadjanak el olyannak, amilyenek vagyunk, mindössze azt az oldalunkat kell elfogadniuk, amelyet hajlandóak vagyunk megosztani velük. Trevor Noah

Mikor valaki nem értékeli magát, annak van előtörténete. Mégpedig az, hogy valakit valamikor, amikor szüksége lett volna rá, őt nem értékelték. Ezért a segítő kapcsolatban, ahogyan értékelünk, megbecsülünk és tisztelünk egy másik embert, tulajdonképpen lehetőséget biztosítunk arra, hogy ő olyan tapasztalatok birtokába jusson, amely tapasztalatok kevésbé vagy hiányosan állnak rendelkezésére, s ezekből a tapasztalatokból kiindulva ő maga dönthet úgy, hogy elkezd másképpen tekinteni saját magára, például tudatosan úgy dönt, hogy abbahagyja önmaga bántalmazását. Pál Ferenc

Általában csak azért mondják, hogy tetszett az első könyvem, hogy ne tûnjenek elfogultaknak, mikor a későbbieket szidják. Ez ugyanaz, mint mikor a fát olyan baltával vágják, aminek a nyelét a fa ágából faragták. Moldova György

Minden bevégeztetett? Rendben van, akkor kezdjünk el élni! Albert Camus

A sírban majd eleget pihenünk. Erdős Pál

Jelenünk a múlt nyomaitól hemzseg. Valóságos történetek vagyunk önmagunk számára; elbeszélések. Én nem az a hústömeg vagyok, amelyik e pillanatban szétterül a heverőn, és a laptopján leüti az "a" betût, hanem a gondolataim: ez vagyok én, telis-tele az éppen leírandó mondat nyomaival; én magam vagyok: anyám gyengédsége, az a derûs komolyság, amellyel apám irányított; én magam vagyok: a serdülőként tett utazások, az olvasmányaim, amelyek rétegről rétegre leülepedtek az agyamban, szerelmeim, kétségbeesett lelkiállapotaim, baráti kapcsolataim, mindaz, amit írtam, amit hallgattam, az emlékezetembe vésődött arcok. Mindenekelőtt az vagyok, aki egy perccel ezelőtt öntött magának egy csésze teát. Az vagyok, aki egy pillanattal korábban bepötyögte ennek a számítógépnek a billentyûzetébe az "emlékezet" szót. Az vagyok, aki egy pillanattal ezelőtt kigondolta ezt az éppen most kiegészítendő mondatot. Ha mindez eltûnne, vajon léteznék-e akkor is? Én ez a hosszú regény vagyok: az életem. Carlo Rovelli