Téma
Kapcsolatok idézetek
-
El kéne gondolkodnod azon, amit most mondtam, szerintem nem hülyeség. Azok az emberek, akik belül kemények és merevek, jó nagyot suhintanak az életben és folyton fájdalmat okoznak, míg azok, akik belül puhábbak... nem, nem is puhák, hogy mondjam, inkább... rugalmasak, azok felfogják az ütéseket is, és nem szenvednek annyira... Szerintem ki kéne próbálnod a jokarit, sokkal élvezetesebb. Beleütsz a labdába, és nem tudod, hogy fog visszajönni, de biztos, hogy visszajön, mert ott a madzag, és ez valami csodás. Nekem például... tudod... gyakran van olyan érzésem, hogy én vagyok a te jokari-labdád... Anna Gavalda
-
Egy barátom, amikor a sártenger partjára ért, undorral mérte fel a terepet, és ahogy egyre közeledett, minden egyes tégla miatt panaszkodott. Amikor odaért hozzám, a szemét forgatta, és így szólt: "Fúj! És ha beleestem volna? Minden olyan mocskos ebben az országban! Mivel jól ismertem, csak óvatosan bólintottam, remélve, hogy megnyugvást lel néma együttérzésemben. Néhány perccel később egy másik barátom (...) érkezett a mocsáron átvezető ösvényhez. "Hopp, hopp, hopp", dalolta szökdelés közben, majd "jó móka!" kiáltással landolt a szárazföldön. A szeme örömtől szikrázott, ahogy hozzátette: "Az a jó a monszunban, hogy egyáltalán nincs por." Két ember: két mód, ahogy a dolgokat nézhetjük; hatmilliárd emberi lény: hatmilliárd világ. Matthieu Ricard
-
A korszerû orvoslás végre kezd eltávolodni "a doktor úgyis jobban tudja" paternalista döntéshozatali módszerétől, amelyben az egészségügyi szolgáltatók hozták meg a fő döntéseket a pácienseik helyett. A döntéshozatal e módszere lassacskán átadja a helyét az úgynevezett "informált választás"-nak vagy "közös döntéshozatal"-nak, ahol a végső döntést a páciens hozza meg céljai, értékrendje és kockázattûrése alapján. David B. Agus
-
A legtöbben az esküvőt, a házasságot és az összeköltözést tartják az elköteleződési rituálék kvintesszenciájának, pedig elköteleződésre utaló apróságokat attól a pillanattól kezdve hajtunk végre, hogy először vesszük fontolóra azt, hogy megosztjuk az életünket egy másik emberrel. Ismétlődő és gyakran a leghétköznapibb cselekedeteken keresztül mérjük fel - akár nyíltan, akár finomabban - a saját képességünket arra vonatkozóan, hogy mennyire tudunk elköteleződni egy személy iránt, és ugyanígy bizonyítékokat gyûjtünk arról is, hogy partnerünk mennyire elkötelezett irántunk. Vajon a partnerünk eljön-e értünk a repülőtérre, és magától eszébe jut-e naptejet kenni a hátunk közepére? Vajon hoz-e nekünk is a kedvenc, csokoládéval bevont fánkunkból, amikor elmegy magának reggelit venni? Michael Norton
-
Felnőttként el kell döntenünk: megtanuljuk-e kormányozni saját életünket, vagy egy csónakban, evező nélkül, kétségbeesetten hánykolódunk az élet tengerén. Ha már ketten ülünk a csónakban, a kettős energiát kihasználva, a páros evezőkkel csak egy ütemben és egy irányba érdemes húznunk, egyre mélyebben megismerve egymást és önmagunkat.
-
Furcsa lesz, ha a világ, amit megutáltunk, amely bûneink sebeitől haldoklik, nem változik semmit, haldoklik tovább. Egy kicsit több elektromos autó, egy kicsit kevesebb repülő, picit drágább repjegy, kicsit kevesebb turista, kicsit rövidebb és óvatosabb termelési láncok, de alapvetően marad minden ugyanaz. (...) És majd üldögélünk az ugyanolyan világban, szürke szmogfelhők alatt, és visszamerengünk, hogy igen, 2020 nyarán vártunk valamiféle megoldást, reménykedtünk, hogy megváltozik az életünk, hogy alkalmazkodnunk kell egy nehezen megszokható új világhoz, de nem, nem történt igazán semmi, és szégyenszemre elszalasztottuk az esélyt, és ugyanolyanok maradtunk, mint amilyenek voltunk.
-
Akármilyen emelkedett hangulatba kerülünk is, nem tart sokáig. Az érzelmi felfokozottság nem tartható fenn az örökkévalóságig. Még ha a szerelem érzése ki is tart a házasságig, eljön az a nap, amikor ránézünk életünk párjára, és nem értjük, hogy kerülhettünk ilyen helyzetbe. Eljön az a nap, amikor ülünk az asztalnál, és felfordul a gyomrunk attól, ahogy a másik rág. Minden véget ér. Ruby Wax