Ugrás a tartalomra
Egy barátom, amikor a sártenger partjára ért, undorral mérte fel a terepet, és ahogy egyre közeledett, minden egyes tégla miatt panaszkodott. Amikor odaért hozzám, a szemét forgatta, és így szólt: "Fúj! És ha beleestem volna? Minden olyan mocskos ebben az országban! Mivel jól ismertem, csak óvatosan bólintottam, remélve, hogy megnyugvást lel néma együttérzésemben. Néhány perccel később egy másik barátom (...) érkezett a mocsáron átvezető ösvényhez. "Hopp, hopp, hopp", dalolta szökdelés közben, majd "jó móka!" kiáltással landolt a szárazföldön. A szeme örömtől szikrázott, ahogy hozzátette: "Az a jó a monszunban, hogy egyáltalán nincs por." Két ember: két mód, ahogy a dolgokat nézhetjük; hatmilliárd emberi lény: hatmilliárd világ.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem akarlak abba a hitbe ringatni, hogy nincs gonoszság a világon. Mert van. Ez a világ tele van érthetetlen, felfoghatatlan, kegyetlen, kérlelhetetlen gonoszsággal. Meg erőszakkal, igazságtalansággal, kapzsisággal, vak dühvel. De tele van minden mással is. Apró pillanatokkal. Mint egy barátságos mosoly két idegen között. A szerelem első látásra. A hûség és a barátság. Valaki keze a tiedben egy vasárnap délután. Két testvér újraegyesülése. És vannak hősök is benne, akik felállnak, mikor senki más nem mer. Egy ötvenes fickó egy Saabban, aki beenged a sorba a csúcsforgalomban. Nyári éjszakák. Gyereknevetés. Sajttorta. Az egyetlen, amit eldönthetsz, hogy melyik oldalon akarsz állni.
Fredrik Backman
-
Ahogy az ablakon át kinézek, látom, amint az emberek vígan jönnek-mennek az utcákon. Nevetnek, nyaralnak, élik az életet. (...) Így lesz akkor is, ha majd én halok meg egyszer. Az ég nem szakad le, a Föld forog tovább. Születünk és elmúlunk észrevétlenül.
-
Az emberiséget két élesen elkülönített csoportra osztják: tisztességes emberekre és gonosztevőkre, az utóbbiak jóval többen vannak és jóval hatalmasabbak, és a tisztességes embereknek jóformán más örömük sincs, mint hogy időnként összebújnak, és alaposan odamondogatnak a szélhámosok, kalandorok és egyéb gazemberek társaságának. Arcukra ilyenkor titokzatos undor ül ki, szájuk és orruk parányit vonaglik, mintha sok kilométeres távolságból szimatolnának valami förtelmes szagot.
Hevesi András
-
Szegények. Talán ők is úgy voltak ezzel, mint ő… Nem is tudták, hogy mibe fogtak bele. Az ember elkövet valamit, valami kis apróságot, aztán már sodorja az élet. De talán jó is lenne mindenkinek, ha elsodornák. Ha elszakítanák attól, ami megszokott. Annyian próbálnak az élet partján élni, pedig az igazi élet ott van az árban. S az ember nem lehet egyszerre a parton is, meg az árban is. Eljön a pillanat, amikor az ember igazán elengedi magát. Végtelenül pontos és meghatározott pillanat, amelyikben az ember átengedi magát, és megkezdi a küzdelmet az árban. (...) Egyetlen pillanat csupán, s már el is ragadta az embert az ár. Benne van nyakig, és megpróbál lélegzethez jutni. És aztán máris egyike lettél azoknak, akik olyan nevetségesnek látszottak, amíg a biztonságos parton ülve, lábad a vízbe lógatva nézted őket. De érdekes, hogy amikor már benne voltál az árban, akkor meg azok látszottak nevetségeseknek, akik a parton ültek, akik játsszák, de nem élik az életet.
-
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
József Attila
-
Valahány lény csak van a földön,
Mind mulandó, s egy vagy más bajtól leigázva,
Láthatjuk, mint tûnik végképp el szemeinkből.
Titus Lucretius Carus
-
Ha a magas, nesztelen homokban járkálsz a strandkosarak mögött, nem láthatod a kosárban ülő embereket, de hallasz egy kiáltást vagy egy beszélgetést vagy egy nevetést, és tudod: ez az ember ilyen és ilyen. Érzed: szereti az életet, vagy: nagy vágyakozás lakik benne, vagy: egy szenvedés rejtőzik lelkében, amelyet a hangja állandóan sirat, még a nevetésében is.
Rainer Maria Rilke
-
Senki sem tudja igazán, hány élő lény van a földön, de kigondolhatjuk, és az a szám nagyon nagy. Nemcsak ahhoz nincs elég szavunk, hogy ezekről az életekről beszéljünk, de a számukról sem tudunk beszélni igazán. Ez talán segít, hogy elképzeld, hány dolog élt már a földön: a világon sok a tenger, és mind mellett van homokos part. Ha egyszer egy ilyenen jársz, vegyél fel a sok közül egy szem homokot, és nézd meg! Képzeld azt, hogy az egy kis világ a maga tengereivel és partjaival és homokszemeivel; éppen olyan, mint a Föld! Az élet fáján annyi ág van, ahány homokszem az összes kicsi parton az összes kicsi homokszemvilágban. A világunkról beszélni az összes szavunk kevés lenne.
Randall Munroe
-
Minél feljebb hágunk a hegyre, annál jobban fel kell öltözni. De mint emberek, teljesen levetkőzünk egymás előtt, mire felérünk a csúcsra. Ha máshol nem, de ott fent a magasban mindenki csak önmaga tud lenni. A Földön akkora emberek járnak, hogy az ember nem lát tőlük. Ha ott vagyok a sziklafal oldalában, akkorának érzem magam, mint egy porszem. Ha jön egy vihar, még akkorának sem. Ez a valós méretünk.
-
Amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül; amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyûrûk, és amikor szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog.