Téma
Katonatiszt idézetek
-
Az egyének véges lények, ezért egyesülésük nem tarthat örökké, és pontosan ezt a fájdalmat érezzük, minden házasságban, minden szerelemben: a fájdalmat, amelyet az okoz, hogy nem egyesülhetünk örökre az adott személlyel. Egy percre eggyé válhatunk vele, de aztán újra visszazuhanunk eredeti, magányos állapotunkba, és szakadék támad közöttünk. Osho
-
Most, amikor világnézetünket a versengés és a mindenáron való siker határozza meg, tényleg olyan meglepő, hogy ennyire elharapódzott a reménytelen elszigeteltség érzése? Nem létezik versengő szolidaritás, ahogy versengő szeretet sincs. Vannak dolgok, amelyeket versengés nélkül kell megkapnunk - ilyen a szolidaritás, a szeretet, az egészségügyi ellátás, a friss levegő és a tiszta ivóvíz. Nadya Tolokonnikova
-
A természet szeretete a vallás egyik formája, a természettudósok pedig annak papságaként szolgálnak. Hisszük, hogy ez az istennő kivezet minket a sötétségből a fényre. Azok, akik követik, megkapták minden vallás végső ígéretét: hagyjuk, hogy a természet örökkévaló legyen ezen a bolygón, és mi, mint faj, magunk is elnyerjük az örökkévalóságot. Edward O. Wilson
-
Testvérem, a szerencsésnek egy erénye van csupán, és nem több: így könnyebb lesz átkelni a hídon. Sok erényt birtokolni kitüntetés, ám nehéz sors is egyben, és hány erényes elbujdokolt már a pusztaságba, és véget vetett életének, mert belefáradt abba, hogy csatatér legyen erényeinek szüntelen csatáihoz. Friedrich Nietzsche
-
Ha szomorúak vagy depressziósak vagyunk, nem parancsolhatjuk meg magunknak, hogy boldogok legyünk. Ha stresszesek vagyunk, ritkán mûködik az, hogy nyugalomra intjük magunkat. Gyakran cselekednünk kell, tennünk kell valamit (megnézni egy filmet, vagy kimenni sétálni, vagy feltenni a kedvenc zenénket), hogy megváltoztassuk vagy felerősítsük az érzéseinket. Itt kerülnek a képbe a rituálék. Gondoljunk rájuk úgy, mint érzelemfejlesztőkre. Ha egy bizonyos mozdulatsort hozzákapcsolunk egy bizonyos érzelemhez, akkor ez a cselekvéssorozat, ez a rituálé később bármikor fel tudja eleveníteni az adott érzelmet - hasonlóan ahhoz, ahogy a kovász beindítja az erjedést a kenyértésztában. Michael Norton
-
A küzdj vagy fuss talán primitív neurológiai válasz, de attól még lehet hasznos opció. Néha az a helyes, ha küzdünk azért, amit akarunk, de gyakorta csak a félelmet küzdjük le. Félünk, hogy megsérülünk, vagy hogy újra elkövetjük ugyanazt a hibát. Igen, néha sokkal bölcsebb, ha elhúzzuk szépen a csíkot. Megyünk a magunk útján. Ez kissé ijesztő, nem csak nekünk, de a hátrahagyottaknak is, mert van rá esély, hogy nem fogják megérteni. Néhanapján szakítani kell a múlttal és belépni az ismeretlen területre. De ha úgy döntünk, hogy elfutunk... nos, attól még bármikor visszatérhetünk.