Költő idézetek

"Verseim?" ugyan. - Versek, amelyeket épp én írhatok le. Fodor Ákos

Gyöngy veri az embert. Víz árad a földeken. Minden madár sző-fon; készül a könnyem.

Járom az utat, Az ismeretlen előttem, Szép vitézemet Kutatja szárnyaló énekem. Ó, az én szívem mindig ilyen marad, Õszinte, hûséges, szerelmes és szabad. Ültünk zsongó tavaszkor Nagy tölgy tövében, Énekeltünk selymes fûben, Madárka szívében. Néztük a Napot, És lelkünk megtelt vele, Merítettünk kék vízből, Hol csorog hegynek ere. Dalriada

Elismerem én is, hogy a költő születik. Igen, mint a hadvezér, a politikus, a zenész, szóval minden, ki egyre vagy másra hivatva van. Kire géniusza nem mosolyog, az semmi stúdium után sem viheti előbbre ügyét. Madách Imre

A költő a Szellem ellenségeivel szemben kénytelen a Költészet barátaihoz fordulni. Berda József

Míg alszol, megterem lelkemben A világon a legszebb költemény, Ébredésedkor, mint madár a hajnalt, Majd ezzel köszöntelek én. Tóth Kálmán

A vers olyan, mint az ementáli sajtban a lyuk, igazából a lyuk a titok, azt a sajtot veszem meg, amelyik tele van lyukkal, mégis a sajtot eszem, nem a lyukat. Vörös István

Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek, nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád, mindig mutat valahol a világ s mindig elkap, bár kereső szememnek tévedései is hozzád vezetnek. Szabó Lőrinc

Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod, Mely, mint hû eb szeme, oly élő és oly sárga, Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra, És kettesben maradtunk; kizártam a világot. Tóth Árpád

Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég: sok sebemet bekötözném. Weöres Sándor

A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni. Gustave Flaubert

Csak a vérrel írt vers nem veszendő, csak a velőmbe hasító szavak élnek tovább; a többi a jövendő mélyén elhal, árnyékuk sem marad. Keszei István

Levél vagyok. Zárt küldemény. Dolgom: hogy kézbesítsem. - Ha föltépném, sem érteném: Istennek írta Isten. Fodor Ákos

Írhat valaki rossz verseket, attól még lehet jó ember. De rossz embernek lenni és jó verseket írni lehetetlen. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Fordításban olvasni egy verset olyan (...), mint fátyolon keresztül megcsókolni egy asszonyt.

Az ihlet emelkedett perceiben a költőnek nincs szüksége emberi érintkezésre, de sivárnak érezné a földet, ha idegenként kellene visszatérnie az emberek közé. Nathaniel Hawthorne

Mit tudom én, mi szeretnék lenni! Pehely vagyok, olvadok a hóval, mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj. Babits Mihály

Gyöngéd-szelíddé tette őt a szépség; ám attól fél, hogy hazajutván, a nagyvárosban bizonyossá lesz sejtése: a huszadik századi ember életmódja talán nem embertelen, de nem is emberi. Vavyan Fable

Amikor egy költő meghal, vele hal az is, amit mások nem képesek meglátni.

A Múzsa csak a nekikezdéskor, csak két-három mondatot súg, de a költőnek az ihlet pillanatában kipattant sorokon is sokat kell munkálkodnia. Illyés Gyula