Költő idézetek

Mit mondjunk a költőkről, akik oly szívesen szárnyalnak föl messze az olvasók többségének értelmi képességei fölé? Mi egyebet, mint amit a fülemüle mondott egyszer a pacsirtának: "Csak azért repülsz olyan magasra, barátom, hogy meg ne halljanak?" Gotthold Ephraim Lessing

A vers olyan, mint a lábbeli: mindenki a maga lelki lúdtalpa szerint taposhatja. Kányádi Sándor

Én most olyan közelről látom a halált, hogy gyakran szeretném kinyújtani a karomat és visszalökni... azt látom mindenütt. Az úton eltaposott féreg, a lehulló falevél, egy fehér szál, amit valamelyik barátom szakállában észreveszek, a szívemet tépi, és fülembe kiáltja: itt van! Guy de Maupassant

Az igazi költő esetében (...) csak halála után derül ki teljes bizonyossággal, hogy az volt-e, aminek hitték őt, aminek hitte olykor maga is magát. Akkor derül ki, hogy az unokák, dédunokák érdemesnek tartanak-e valamit kézbe venni. Kányádi Sándor

Az írott versekről évszázadok óta mondogatják, hogy ma már nem érdekelnek senkit. A "szellemi elit" évszázadok óta leckézteti a "népet", hogy amit költészetnek érez, az csak giccs, hülyeség, bunkóság. De a "nép" vidáman lúdbőrzik tovább attól a költészettől, amit ő annak érez. És közben mégis folyamatosan hat egymásra a magas és az alacsony költészet. Azért időnként elkap az az érzés, hogy mi van, ha pont most jött el az a korszak, amikor az írott költészet tényleg kipusztul, esetleg magával a "szellemi elittel" együtt. Az írott költészet nem olyan cuki dolog, mint például a panda, de még a panda jövője sem felhőtlen. Kemény István

Látja ezt az ánizslikőrt? (...) Nos, maga csak egy ánizslikőrt lát. Én viszont, mivel nekem az egész lelkemet bele kell adnom a munkámba, látom a növényt, amiből készült, látom a viharokat, amelyek megtépázták ezt a növényt, a kezeket, amelyek összegyûjtötték a magokat, látom, hogyan utazott egy másik földrészről idáig egy hajón, és látom, ahogy - mielőtt belekerült az alkoholba - otthagyta színes és illatos nyomát mindazokon, akik megérintették. Paulo Coelho

Szemem csak néha ér a világba, de szívem ezer tájban egyszerre él. Weöres Sándor

Az élet pink vattacukor, a lelkem benne hurkapálca. Kusza számsor - tizen`, huszon` - szívemhez koordináta.

Nincs semmi mondandóm, de kimondom, ez a költészet. John Cage

Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. Babits Mihály

Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye. József Attila

Isten ír velem Verseket. Hagyom a kezét, Engedem. Keszei István

Akik faluhelyen születtek vagy - mint mondani szokták - huzamosabb ideig a nép körében éltek, személyesen is tapasztalhatták, hogy az egyszerû emberek milyen tömören, célratörően és csattanósan fogalmaznak, nyilvánítanak véleményt. Aniszi Kálmán

Hányszor hallottam, hogy nekem könnyû! Tudod, szerintem mi a könnyû? A meleg szobában, egy kényelmes fotelben sörözgetve kritikát írni.

Az általam írt dalok értelmezései néha sokkal érdekesebbek, mint amit én akartam a dallal mondani. David Bowie

Kikentek-e? - néz a móri Lőrinc. E fecniről írom az éneket nekik.

Úgy írj, hogy körmeidre férjen, de azt körömszakadtáig kell védeni! Tízkörmöd tízparancsolatként száz vers csodája töltse ki. Keszei István

Isten a könnyben elcsöpög, elhágy engemet vakmerőn, lázas burokban hömpölyög világgá tárult hómezőn. Nagy László

A titok honában többre megy a költő, mint a természettudós. Eötvös Loránd

Micsoda költő vagyok én? Sohase mertem a nevén nevezni, amit akarok. (...) Áttételek, görbe utak ismerik csak a talpamat, csak zsúfolt labirintusok - görbe a kor. De míg lehet, védenem saját görbéimet, ne, ne zavarjatok. Nemes Nagy Ágnes