Költő idézetek

Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve sír a szél, Mindig azt gondolom, hogy ő beszél. Móra Ferenc

Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír; higgyétek el, a rövid is elég, meghalok, s úgyis minden töredék. Radnóti Miklós

Görget, amim van, görgetem én, S forgok e vásár görgetegén: Hord a tulajdon, mint lavina, Mert csupa vant szül mind, ami van. Lackfi János

Gyantád vagyok, körülölellek. Önmagamba átemellek mint a megdermedt kőben az időben maradt ősbogarat őrzi a ragyogó jáspis vagy smaragd. Ákos

Lírai költő nem tervezhet verseket, azok ihletszerûen születnek. Garai Gábor

Minden fehérré vált, tél-esti fekete-fehérré. A kőkerítés mellett gurulva eszembe jutott a költő, kit ősszel temettünk el, nem elég szegénynek a föld, most a hó is a mellére ül. Méhes Károly

A költő, az orvos és a bolond - belőlük egy csipetnyit mindenki magában hord.

Amikor az ember tanulja, hogyan kell verset írni, nem szabad elvárni, hogy a mû azonnal jó legyen. A feltörekvő poéta mindig csak a kút feléig engedi le a vödrét, és újra meg újra üresen húzza fel. A csalódás óriási. Mégis, az embernek folytatnia kell. Seamus Heaney

Kedves vagy így, Anyám, hogy most fölém borul hajadból mind a hófehér, és úgy dajkálsz szemed sötét ölén, hogy megszeret az ég és fölcserél; s így szinte jó, ha széthullok én, mint fény a felkavart patak vizén.

Ha költők nem volnának, sohasem látnánk a jelen fenekére. Oda, a hová a tudomány búvárharangja nem szállhat le soha, mert oda egyetlen út vezet csupán: az érző intuícióé. Harsányi Kálmán

A költők társadalmilag az üzletemberek osztályába tartoznak. Shakespeare ugyan azt írja a költő szeméről, hogy a szent őrületben cikázik menny és föld, föld és menny között, és ebben a mozgásban nincs hely sem evilági porhüvely, sem hírnév számára, de a gyakorlatban az ember úgy találja, hogy e szem egyik sarka általában a bevétel alakulására kacsint. Pelham Grenville Wodehouse

Ha nem az anyanyelvünkön olvasunk szépirodalmat, mindig elválaszt a mûtől némi távolság. Nem ismerhetünk minden szót, nem látjuk a helyszíneket, nem jut el hozzánk minden burkolt célzás. Erre kínál megoldást a mûfordító. Világossá teszi a homályos kifejezéseket, kifaggatja a szerzőt a rejtett utalásokról, közben a szavakat rakosgatva ő maga is nagy utat tesz meg térben és időben. Idegen tájakat nézeget, elmúlt vagy sosem létezett korok viseleteit, szokásait, alakjait rekonstruálja, és ezt azért teszi, hogy az olvasó is otthonosan mozoghasson a szövegben.

Jöttem a Gangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn, A szívem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm. Ady Endre

Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal. Én csak írom, de te magad vagy a dallam, Ami mindkettőnkben lüktet. Ákos

Minden fehér, csakhogy törékeny, kemény fehér ez, nem puha. Karját lóbálja a fenyéren egy állig üveg körtefa. A fia is, egy csepp bokor, színjátszó, szûk üvegzekében, ott cseng, nevetgél, ott guggol, és térdét öleli a szélben. Szabó Magda

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hûs tenyeredben. Radnóti Miklós

Minden nagy költőnek szenvednie kell. Ian McEwan

Sokféle volt és kísértő az Éden. Zengett-zúgott szép fáival köröttem az érthetetlen isten tenyerében. Lator László

Az ember csak akkor tudja kiírni, mi van a szívében, ha már rátalált.

Ó, szavaim, ti halk sebkötések! Ha ügyetlenül tettem föl, mit ér A fehér pólya bús szívek felett? Mûvészet, tudás, szeretet, mit ér, Ha átizzik a kötésen a vér? Reményik Sándor