Költő idézetek

Vers és szimbólum ősidők óta összetartozik, mint kalóz meg rum. Murakami Haruki

Csapom neked a szelet, hisz te, lám, Saját magadnak csapni nem birod, De szép fületlen, nem fülelsz reám, Versem neked kimondva is titok. De légy bár csonka, foltos és süket, Szívem mégis lakatlan nélküled. Varró Dániel

Egy jó vers mindenre képes és ami a legfontosabb Egy jó vers tudja mikor kell abbahagyni. Charles Bukowski

Nézem sötétlő, sûrû véremet, amint öntik a sûrû kék erek, ahogy lüktetve gyöngyözik elő, mint forrás, rubint tûzzel perzselő. Nehéz hullással gördül cseppre cseppje, a tû csövén a csillámló üvegbe és habot forrva egyre följebb ér - Nézem: ez hát a vér! - ez hát a vér!

Sárgálló aranyát más gyûjtse-növelje halomba, s üljön ezer holdján croesusi kincsei közt, szomszéd ellenség rohamát rettegve szünetlen, míg szelíd álmait a kürt szava kergeti el: énnekem egyszerû élet a vágyam, halk, nyugodalmas, csak kis tûzhelyemen égjen örökre a láng. Albius Tibullus

Az idő ablakára fagytam, mint a kristály, Szilárdan tündököl lábam, kezem, De így is szédül minden porcikám: A Folyam sodrára emlékezem. Keszei István

Amikor az ember a halálos ágyán fekszik, nagyon érzékennyé válik, meglágyul, szeretne Istennel és a világgal megbékélni. (...) Azok a versek, amelyek félig-meddig a jó Isten elleni durvaságokat tartalmazták, aggódó buzgósággal kiszolgáltattam a lángoknak. Jobb, ha versek égnek el, mint a rímfaragó. Igen, ahogy az emberi lényekkel, úgy a Teremtővel is megbékéltem felvilágosult barátaim legnagyobb bosszúságára, akik szemrehányást tettek erről a régi babonába való visszaesésemről, ahogy ők az Istenhez való hazatérésemet nevezték. Heinrich Heine

A történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófájában vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kaptunk. Németh László

A versek időszámítása különbözik a hétköznapi események vagy akár a megrendelésre készülő munkák objektívnek ható idejétől. Olyan, mintha egy belső, szubjektív tartam határozná meg a születésük ritmusát. Az ausztrál őslakosok álomideje jut róla eszembe, akik úgy tartják, hogy a nagybetûs Álom az élettel párhuzamosan zajlik, és állandó kapcsolatban állnak vele az éjjeli álmodáson vagy a nappali ábrándozáson keresztül. Minden ember öröktől fogva létezik az Álomban már azelőtt, hogy megszületett volna, és az után is, hogy meghal. A vers is valami ilyesmi. Nincs előre kalkulálható ideje, és a róla való gondolkodás más munkáktól függetlenül, illetve azokkal párhuzamosan is zajlik. Závada Péter

Mesélték róla, hogy egy ideig a bolondokházában is volt. Megtisztelték azzal, hogy bolondnak tekintették, de aztán kiengedték, mert rájöttek, hogy csak költő. Victor Hugo

Én nem tudom elképzelni, hogy más is lehet itt az ember, mint költő. Nem tudom belátni. Ezek a nyomorultak, ezek a csacsik itt öt földrészen, oly sûrûn, oly végtelenül, ezek a fizikumok, itt vannak és nem adnak életjelt! Hogy lehet ez? Hogy lehet egy ember egész életében ügyvéd vagy bányász vagy diplomata, vagy családanya, vagy úgynevezett báró! Komolyan veszik ők azt, hogy az úgy van? Csak nézem, hogy élnek és tesznek-vesznek és nem robbannak fel! Pssz! ha észrevennék magukat, megőrülnének. Szép Ernő

Rendre gyártja, ki vershez ért, egyik sorát a másikért. Samuel Butler

Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. Radnóti Miklós

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm, sértett gőgömben értőm és kísértőm, kínok közt, gondjaimtól részegen, örökzöld földem és egész egem, bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom és soraimmal sorsom túl a síron, kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász: mennyei poggyász. Faludy György

Szivemből téptem ezt a dalt Hová képed van írva. Majd elmerengsz: Õ írta, ő! S fogod olvasni sírva... Dalocska, szállj tovább! Reviczky Gyula

Poéta az van itt temérdek, Csak mûértő kevés e honban. Volna csak sok mûértő lélek, Kevés poéta volna nyomban.

A költé­szetet, mint a gyógyvizeket, magá­nál a forrásnál kell inni; az anya­nyelv forrásától távol már sokat veszít csodatevő tulajdonságaiból.

Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Juhász Gyula

És így van ez mindig, de mindig, és nincs nyugtom saját magamtól, érzem, hogy emésztem a tulajdon életemet, hogy a legszebb virágok porát gyûjtöm ahhoz a mézhez, amelyet odadobok valakinek a vakvilágba, és közben letépem a virágokat is, és letaposom a tövüket. Hát nem őrült vagyok én? Anton Pavlovics Csehov

Bár tudnám ki vagyok, bár tudnám mért vagyok Világ bódultjaként mily úton ballagok? Örülnék szüntelen, ha rám jósors ragyog S ezer szemmel sírnék, ha fájdalom sajog. Avicenna