Téma
Kutya idézetek
-
- Szerinted létezik lélek, vagy nem? - Szerintem létezik. Szerintem ez lenne az a része az embernek, ami olyankor hiányzik belőle, amikor már meghalt. Erre leginkább nagypapám halálakor jöttem rá. Valahogy rettenetesen idegen volt őt halottként látni. Mintha a lényegét tekintve minden eltûnt volna belőle, amitől korábban ő volt a nagypapám. Ott már csak egy személytelen hulla volt ő is a ravatalon, akinek semmi köze nem volt a korábbi saját magához. Ami ottanra eltûnt belőle, az volt valahogyan a lelke, legalábbis én azt hiszem. Talán a nagypapám lényegének tudnám nevezni, de nincs erre igazán jó szó.
-
Bizonyos szempontból értelmetlennek tûnik bármit is cselekedni; világméretekben olyan súlyosak a környezeti problémák, hogy az egyéni tettek önmagukban nem sokat számítanak. De némelyik nagyfal is megmászhatatlannak tûnik, úgy érzi az ember, hogy kár foglalkozni vele. Aztán mégis belevág, és a mászás szépsége kárpótolja az odáig vezető út minden nehézségéért. Alex Honnold
-
Van valami felháborítóan lekezelő, sőt embertelen abban, ha bárkit, de különösen gyerekeket feláldozunk a "sokszínûség" és a legkülönbözőbb vallásos tradíciók megőrzésének oltárán. Mi többiek boldogak vagyunk a kocsinkkal, számítógépünkkel, vakcináinkkal és antibiotikumainkkal. De ti, ódon kis népek, a kendőcskétekkel és térdnadrágotokkal, lovaskocsitokkal, ősi dialektusotokkal, sárfalú buditokkal, ti csak gazdagítsátok a mi életünket. Természetesen meg kell engednünk, hogy gyerekeiteket tizenhetedik századi időgödrötökbe rekesszétek, különben elveszne az emberi kultúra gyönyörû sokszínûségének egy pótolhatatlan része. Richard Dawkins
-
Nekem azt mondták, hogy csodálatos anyának lenni. Azt mondták, hogy ha gyerekem születik, mindent meg fogok érteni. És nem értettem meg semmit. Hol az a nagy boldogság, amit ígértek nekem, az a forró, totális anyai szeretet, ami állítólag elfogja az embert, amint megpillantja a gyerekét? Sigrídur Hagalín Björnsdóttir