Téma
Kutya idézetek
-
A régebbi apa egy sokkal jobban kategorizálható apa, konkrét szerepekkel. Mondhatjuk úgy, hogy akkoriban sokkal kevésbé voltak fluidak a szerepek. A kenyérkereső apa és a gyereknevelő anya egyértelmûbb elvárásokat fogalmazott meg. Mostanában pedig bekerülőben van ebbe a régimódi gondolkodásba az, hogy a két szülőnek közösen kellene vállalnia a terheket - ez már alapból káoszt okozhat egy emberben. Egyszerûen nem épült még ki a rendszer arra, hogy akár az édesanyák, akár az édesapák egyszerre tudják kezelni a sztereotipikus és a 21. század diktálta szerepeiket is.
-
Az ember nem egyszerûen jó vagy gonosz, nem lehet kijelenteni, hogy igaza van, illetve téved, nem lehet csak kedves vagy haragtartó, jó szándékú vagy veszélyes. Nem lehet az embert egyszerûen a biológia termékének tekinteni, a tudomány csak részben ad felvilágosítást az ember viselkedéséről. James Fallon
-
Minden ember ki van szolgáltatva az öregedésnek és a halálnak. Az öregedés és a halál fogalma elviselhetetlen az emberi lény számára; napjaink társadalmában csak nő, növekszik, fölényesen és kivédhetetlenül, míg végül betölti az egész tudatunkat, és minden mást kiszorít onnan. És szép lassan úrrá lesz rajtunk a bizonyosság, hogy a világ korlátai ki vannak jelölve. Maga a vágy is eltûnik, nem marad más, csak a keserûség, a féltékenység és a félelem. De főleg a keserûség; a hatalmas, a felfoghatatlan keserûség. Michel Houellebecq
-
Minden bánattól megnő az ember itt benn egy kicsit, itt bent (...). Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe... érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éccaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éccaka dolgát elrendezte az Isten, de az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Wass Albert
-
Egy hideg éjszakán összebújt néhány sündisznó, hogy kicsit megmelegedjék. Tüskéik azonban a közelséget kényelmetlenné tették, ezért ismét széjjelhúzódtak és fáztak. Ismételt próbálkozások után végül találtak egy olyan távolságot, amelynél még eléggé megmelegedhettek, anélkül, hogy összeszurkálták volna egymást. Ettől kezdve ezt a távolságot illendőségnek és jó modornak nevezték.
-
Nem szabad félni. Mindenki meghal egyszer, az én életemnek pedig most lesz vége, ez az epizód az utolsó felvonás, nem lesz több. Olyan nyugalom töltött el, ahogy néztem éjszaka az ürességet. Nem volt abban semmi irgalom. Ott volt a halál lehelete a nyakamon, nem volt az semmilyen szagú, de különösképpen félelmetes se. Olyan egyszerû volt, és hétköznapi, hogy jómagam is megdöbbentem. Akkor ez lenne az, amitől az emberek annyira nagyon rettegnek? De hát ez semmi. Elfogadtam, hogy megtörténik velem. Szentesi Éva