Nyári szerelem idézetek

Ez mind múlékony. Legalább hasonlít rám. Simon Márton

Hamis bálványt imádtam. Hittem, Hogy szemed fénye a napé; Oh, égető, vakító szégyen! Hisz az csupán csak - aranyé... Vajda János

A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát. Rejtő Jenő

Míg a tóba halak laknak, Addig, rózsám, el nem hagylak. Abba pedig mindig laknak, Így hát, rózsám, el sem hagylak.

Nem voltál velem, pedig oly szépen jött az este: szelíden, mint a szerelem. Wass Albert

De hát szeretem! Évek óta szeretem. A szerelem nem változhat közönnyé egyetlen pillanat alatt. Pedig azzá változhat, azzá is változott. Soha nem is létezett igazán, csak a képzeletemben. Sohasem szerettem igazán Ashleyt, csak azt az álombeli királyfit, akit elképzeltem. Valakit szerettem, akit magam alkottam magamnak, és aki éppen olyan halott, mint Melly. Elképzeltem valakit. Csinos ruhát varrtam neki, és beleszerettem... és akkor jött Ashley, nap sütött a hajára, délcegen ült a lovon, és bármennyire más volt, de rám mosolygott. Ráaggattam a ruhát, akár illett rá, akár nem, és minden szép álmomat. És nem akartam meglátni, milyen valójában. Továbbra is a ruhát szerettem, és nem őt, egyáltalán nem őt. Margaret Mitchell

Az Alföld nem lenyûgöző. Legalábbis az a része, ahol a nyarakat töltöttem, de meggyőződésem, hogy másutt sem különösebben magával ragadó. Pedig az emlékek mindent megszépítenek, szokták mondani, engem viszont azóta sem kerített hatalmába a délibáb, az olcsó kocsma vagy a napsugaras ház, amiben ember és disznó együtt emészti a napokat. Borda Réka

Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyûgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett. Tihanyi Márk

Belemarkolok a homokba, visszacsorgatom az ujjaim között, és a homok, mint az elmúlt idő, visszatér a többihez és összekeveredik velük. Murakami Haruki

Akárcsak a gyógyszerek, a magyarázatok is jobban csúsznak, ha valami folyékony frissítővel kísérik őket. Deborah Harkness

Ez egy teljesen normális reakció a randiapplikáció első használójától - hogy az álmodozó mámor néhány hét múlva eléri a maximumát, majd csüggedt unalommá tompul, míg végül az applikáció kitörléséhez vezet körülbelül három hónapon belül. Dolly Alderton

A fesztelen báj olcsó trükk: vízben megcsillanó napfény, amin megakad a szem, egy másodpercre elvonja a figyelmet, de ennyi is elég, hogy ne lássuk - nemegyszer végzetesen - az utunkba kerülő sziklákat. Joanne Harris

Szerettem őt teljes szívemmel, ilyennek szerettem, mert tudtam, ha lefosztanám róla a sok kis stiklit meg a ravaszkodás millió álruháját, már nem is ő lenne. Már nem is szerethetném. Laurell Kaye Hamilton

Egyszer régen szerelmes voltam itt az életembe abban a stúdiólakásban veled apró sárga virágok a fák tetején, ennyi volt a látvány a ház előtt az egyetlen ablakon át - pont elég nagy volt, hogy az üvegen át lássam a jövőt. De kiderült, hogy egyedül csak én. Lana Del Rey

Nádasi K. Ottó Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám. A mottó: Szívedig íme visz írás, kellemest író! Színlelő szív, rám kacsintál! De messzi visz szemed... Az álmok - ó, csaló szirének ezek, ó, csodaadók - elé les. Írok, íme, messze távol. Barnám! Lám, e szívindulat Öné! S ím, e szív, e vér ezeket ereszti ki: Szívem! Íme, leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? Öleli karom át, Édesem! Lereszket "Éva-szív" rám. Szívem imád, s áldozni kér réveden, régi gyerekistenem. Les, ím. Előtte visz szíved is. Ég. Érte reszketek, szeret rég, és ide visz. Szívet - tőlem is elmenet - siker egy ígérne, de vérré kínzod (lásd ám: íme, visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor, aki lelőtt, ó, engem, e ravasz, e kicsi! Követeltem eszemet tőled! E levelem íme viszi... Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaadó csók ezeken éri, szól: "A csókom láza de messzi visz! Szemed látni csak már! Visz ölelni! Szoríts!" Emellek, Sári, szívemig. Ide visz Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is új ám. Nádasi K. Ottó Kis-Adán. Breyer Gyula

Nézzük meg, édes, hogy a rózsa, amely ma reggel kinyitotta bíbor kelyhét a nap felé, vajon a bíbor ruha ráncát s színedhez hasonló zománcát ma estig megtartotta-é. Pierre de Ronsard

Vajon mennyi idő kell, hogy elfelejtsük az illatát annak, akit szerettünk? És mikor múlik el belőlünk a szerelem? Anna Gavalda

Mióta itt hagytál, nincsen olyan percem, Hogy két piros orcád ne volna eszemben. De mit ér énnékem ilyen gondolatom, Hogyha én azokat meg nem csókolhatom!

Hagyd, hogy az idő múlása megfagyassza édes csókod nélküli számat.

A szerelem csak egy ócska trükk, amit a természet játszik velünk, hogy fennmaradjon a fajunk. William Somerset Maugham