Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Soha nem akartam okos életet élni. Nem akartam mintapolgár lenni, családot, nem akartam gyereket. Ha történt is velem ilyesmi, csúfos kudarcba fulladt. Csak a tiszta helyzetekre tudom a választ, az életre és a halálra, és akkor érzem magamat a legjobban, ha ilyen egyszerû a kérdés, nincs túlbonyolítva egy haldokló civilizáció reflexeivel.
-
Az emberek közt az a gyenge, aki szegény, s ha könnyítünk sorsán, a fennálló rendet rúgjuk fel, a természettel kerülünk szembe, felborítjuk azt a kényes egyensúlyt, mely végtelenül finom rendszerének alapja. A társadalom szekerét a végzetes egyenlőség irányába tolnánk, nemtörődömségre, semmittevésre ösztönöznénk a szegényt, arra tanítanánk, hogy lopja meg a gazdagot, ha az netán nem volna hajlandó adakozni, s mindezt azzal érnénk el, hogy hozzászoktatnánk a munka nélkül szerzett jövedelemhez. Donatien Alphonse Francois de Sade
-
Az egyik barátnőm pszichoterapeuta. Õ úgy gondolja, akkor csalódnak egymásban a párok, ha elvárásokat támasztanak egymással szemben. Én nem értek egyet ezzel. (...) Nem arról van szó, hogy például gyémántos nyakláncot várnék, és egy doboz csokoládét kapok. Hanem arról, hogy kiállunk egymás mellett, támaszkodhatunk egymásra. Ennyit csak el lehet várni a másiktól egy kapcsolatban?
-
A dzsungel törvényeire ráhúztuk a csipketerítőt, de a kézimunkázó ollóval ölni is lehet. A barbárság álarcot öltött, viselkedik, affektál, bálba jár, zsakettbe bújik. A civilizáció különös szövegkörnyezetben hallat magáról, hiszen az ő előretörésének eredménye a kivesző állat- és növényvilág. Igen, a tudatlan, gyilkos hordának, amely lassan eltörli az életet a földről, ez a neve: civilizáció. Vavyan Fable
-
Nem igyekszünk rendbe hozni a dolgokat, vagy bármi olyasmit tenni, amire igazán vágyunk. És a többes szám itt azt jelenti, hogy mindenki, a kakastaréjos kamasz gyerektől kezdve, aki azon kínlódik, hogyan hívja el végre randizni a padtársát, egészen a politikusig, aki egy adóreform tervezetén ül évekig. Nincs okunk, hogy végre azt mondjuk, na most. Murakami Rjú