Nyugdíjba vonulás idézetek

Nézzünk szembe a tényekkel. Együtt lenni egy férfival, aki vonzódik hozzánk - ez a csúcs. És amikor olyan dolgokat mond, amit hallani szeretnénk, ami után halálosan vágyakozunk - és amiről azt gondoljuk, már soha senki nem fogja mondani nekünk -, teljesen a kezükbe adjuk magunkat anélkül, hogy érdekelne bennünket a szép szavak igazsága. Az ilyen férfi számító, aki hozzászokott már, hogy minden az ő igénye szerint történik. És amikor nem kapja meg, amit akar, odébb is fog állni.

Gyûlölöm és szeretem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket. Markus Zusak

Ki vagy te? Ez a gyerek fel nem tett kérdése, és a láthatatlan csápjaival, amik belém lógnak, letapogatja, hogy én ki vagyok. És vallhatok bármilyen szép elveket, ha az, amit mondok, ellentmondásban van azzal, amit letapogatott, akkor ezek kimondottan károsak. Vekerdy Tamás

Vágyaink és cselekedeteink idegeinknek bizonyos nehezen meghatározható szükségleteiből fakadnak. Thomas Mann

El kellene eresztenem magam, mint az úszó a folyó tetején, hadd vigyen, amerre akar, hadd legyen úgy, ahogy a körülmények formálják a dolgaimat... De én nem vagyok jó úszó ilyen folyóban. Csak a gyakorlott, rutinos úszók engedhetik el magukat. Nekem nincs rutinom. Én mindig becsületes akartam lenni. Nekem ne legyen játékszer az az érzés, amit szerelemnek neveznek! Szilvási Lajos

Mindig furcsa egy kaland kezdete csaknem olyan furcsa, mint a vége. Az indulásnál izgatott vagy, alig várod, hogy útra kelhess, aztán meg alig várod a hazatérést. Egy kalandos élet szépsége az, hogy minden véget egy kezdet követ, és így haladunk tovább, előre.

Baj, ha közelebbről akarom ismerni világodat, ha kíváncsi vagyok rá? Kíváncsi vagyok minden vágyadra, minden gondolatodra, mosolyognivalóidra, érintésedre és... Rád!

Furcsa, mennyire másképp ütnek ki (...) a valóságban a dolgok. Tulajdonképpen egyikünk se gyanította az igazságot, és vakon tapogatóztunk, amíg a végén, még mindig merőben megtévesztve, a helyes útra léptünk - csalóka célért. S most, hogy célba értünk, még csak gyûlölni se tudom. Robert Bloch

Ön az a nő?

Kereslek a nagy emberáradatban, Mely az utczák medrében kavarog, Kereslek, ûzlek lázzal, szakadatlan, Mint a futó hab a futó habot; Ki nem fáradva, soha nem pihenve Siklom keresztül az örvényeken, Csak egy a czél: eljutni közeledbe, Csak egy a hit: hogy megjelensz nekem. Dura Máté

Ha kinyitsz egy ajtót, te vagy a felelős azért, ami átjön rajta.

Mérhetetlen erővel ragaszkodunk a hibáinkhoz, mert éltet a vágy, a sóvárgás és a megszokás, és az a tévedés, hogy egyszer mégiscsak elérjük a célt. Müller Péter

Ha úgy vélekedünk, hogy kutatni kell, amit nem tud valaki, akkor jobbak vagyunk és bátrabbak és kevésbé restek, mint ha úgy vélekednénk, hogy amit nem tudunk, azt nem is lehet megtalálni, és nem is kell keresni. Szókratész

Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat. Shmuley Boteach

Egy költő barátom, kissé tág értelemben, azt magyarázta, hogy "magamat keresem". Igen ám, de akkor ki az a magam és hol találom meg a sok közül, akiket itt vagy ott felfedezek, miről ismerem meg? Karinthy Frigyes

Akkor a legnehezebb természetesnek lennünk, ha annak akarunk látszani. Francois de La Rochefoucauld

Ha csak a természetet nézed, az életnek nagyon határozott célja van, és ez egy alapvető cél. Megismételni, reprodukálni, ennyi. Reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni. És mi mégsem látjuk ennyire egyszerûnek az életet. Mûemléket építünk az örökkévalóságnak, csináljuk a dolgainkat, nem igazán vagyunk érdekeltek abban, hogy csak reprodukáljunk és meghaljunk. Inkább az érdekes számunkra, hogy emlékmûvet emeljünk magunknak, hogy te is tudd, hogy én itt voltam. Ugyan már, nagy ügy. Itt voltunk mindannyian.

Az ember egyedül nem kezdhet új életet. Mindenkinek szüksége van egy útitársra, egy játszótársra, ha úgy tetszik, hogyha mi eltévednénk, ő mindig lássa az utat, hogyha vesztésre állnánk, akkor ő segítsen a küzdelemben.

A kövér kuvik a vak kivi kovakövére kíváncsi.

"Az igazi" megtalálásához rendelkezésünkre bocsátott eszközök arról árulkodnak, hogy racionalizált folyamatról van szó, amelyben csak kis szerep jut a csillagainknak. Különben hogyan lenne lehetséges például, hogy a határtalan és misztikus szerelem nem egyesíti a gazdagokat és a szegényeket, a tanulatlanokat és a tanultakat vagy az elhízottakat és a sportosakat? Roland Paulsen