Téma
Önértékelés idézetek
-
Háromféle ember van ezen a világon. Birkák, farkasok és juhászkutyák. Néhányan szeretnék azt hinni, hogy nem létezik gonoszság. És ha találkoznak vele, nem tudják megvédeni magukat tőle. Õk a birkák. Vannak a ragadozók, akik erőszakkal kerekednek felül a gyengéken. Õk a farkasok. És végül vannak azok, akik készek erőszakot alkalmazni, de csak azért, hogy megvédjék a nyájat. Az ő dolguk az, hogy megküzdjenek a farkasokkal. Õk a juhászkutyák.
-
Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én! Hajnal Anna
-
Nemrég visszatértem ahhoz a meghatározáshoz, amely így hangzik: Isten legbelső monológjaink partnere. Amikor teljesen egyedül vagyunk, amikor legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Istennek nevezzük tekintet nélkül arra, hogy ateistának, vagy hívőnek tartjuk magunkat. A különbség csak akkor válik észlelhetővé, ha az ateista azt mondja, hogy ez csupán egy benső monológ, a hívő pedig azt, hogy párbeszédet folytat valakivel, aki nem ő. De valóban fontos, hogy a végső magány látszatmagány-e, vagy sem? Nem inkább az a fontos csak, hogy az őszinteségünket előhozza? Ha van Isten, meg vagyok győződve róla, hogy nem fogja rossz néven venni, ha valaki összetéveszti Õt saját magával. Viktor Emil Frankl