Téma
Orvosok és ápolók idézetek
-
Egy szigetországnak vannak végei, elmegy az ember a tengerig, és ott a vége. Más országoknak nincsenek végei, elmegy az ember valameddig, és máris idegenben van. Átnéz az ember, mondjuk, egy kerítés felett, és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is. Ilyeneket gondol, sajnos, az ember. Vajna Ádám
-
Ismerős érzése lehet az embernek, ha azt olvassa manapság, hogy a memóriánk helyébe lépni hivatott új gépek az emberi intelligenciát veszélyeztetik. Akinek dereng valami, abban mindjárt felötlik Platón Phaidrosz-ának az a számtalanszor idézett passzusa, melyben azt kérdi (...) az írás feltalálójától, hogy vajon nem fosztja-e majd meg az embert ez az ördögi eszköz az emlékezés és így a gondolkodás képességétől. Ugyanez a rémület foghatta el azt is, aki először látott kereket. Azt gondolhatta az illető, hogy most aztán elfelejtünk járni. Umberto Eco
-
Mese, hogy volt egy öreg ember, s egyszer hullt a hó, de az apóka s egy néni azt mondták: mégis, talán mégis! Mégis védik, ami megmaradt, hogy legyen úgy, ahogy az élet kéri, ahogy senki sem érti, legyen, legyen mégis! Lesz valaha egy új világ, mely megérti, mi fájt, mely arról szól, hogy volt két ember, ki ugyanarra várt. Koltay Gergely
-
Mit is mondhatnék én a költészetről? Mit mondjak a felhőkről, az égről? Nézem, nézem, csak nézem a felhőket, nézem az eget. Megértheted, hogy a költő nem mondhat semmit a költészetről. Ezt hagyd a kritikusoknak és a professzoroknak. Mert sem te, sem én, de egyetlen költő sem tudja, mi a költészet. Federico García Lorca