Sebezhetőség idézetek

Nem gyengeség beismerni, hogy valamire képtelen vagyok egyedül. Hogy lehetek erős, de van olyan súly, amit nem bírok el. Hogy néha ér önzőnek lenni. Papp Dóra

Az erős emberek, épp erejük, bátorságuk következtében védtelenebbek az érzésekkel szemben, mint a gyávák. Kolozsvári Grandpierre Emil

Ha elég bátrak vagyunk, és ezt elég gyakran tesszük, akkor a bukás elkerülhetetlen; a sebezhetőség így mûködik. Amikor elszánjuk magunkat arra, hogy megmutatjuk magunkat és megkockáztatjuk a bukást, gyakorlatilag a bukásra szánjuk el magunkat. Merni nem azt jelenti, hogy "hajlandó vagyok a bukást kockáztatni". Ha merünk, azzal azt mondjuk: "biztosan tudom, hogy bukni fogok, de így is benne vagyok". Lehet, hogy bátraké a szerencse, de a kudarc is. Brené Brown

A sebezhetőségnek egy egészen másfajta formája az, amikor az ember az alkotását mutatja meg. Sokkal könnyebb akár szakemberként szigorúan szakmai dolgokat írni. Csirmaz Luca

Az ember, mihelyt a létezését rázza meg valami gyökerestől, az egészet, a mivoltát, akkor ott áll meztelen. A lelke. Mert olyan ez, mint a fergetegek, ez aztán igazán elsöpri előle, amivel annyit nyûglődött: az apró keserveket és bajokat, s felbukkan, mint a nap, a létezésnek egy sohasem sejtett mélysége és csodás öröme. Ráeszmél arra a csodára, hogy él. Füst Milán

Kell ahhoz bátorság, hogy engedd magadat szeretni. Hogy őszintén megmutasd a csupasz valódat, feltárd a szívedet és beengedj valakit a legbelsőbb világodba. Pláne akkor, ha már odabent romok is vannak. Kováts Róbert

Létünk titkára döbbenünk rá, amikor felismerjük, hogy nem az erő tesz védetté, hanem az erőtlenség, a kiszolgáltatott gyengeség, amely nem emel gátat, hanem engedi áradni önmagamat.

A szeretet mindent legyőz. (...) Ám ez nem igaz, mert a szeretet, ha létezik is, törékeny, sérülékeny. Olyannyira gyönge, hogy szinte láthatatlan. A láthatatlannak lenni és a nem lenni szinte egy és ugyanaz. Susanna Tamaro

Amikor a lelkünket sebzik meg, akkor meginoghat a biztonságérzetünk, az elismerés és az összetartozás iránti vágyunk, az önazonosságunk és az emberi önbecsülésünk.

A bátorság (...) sokszor nem ott jelenik meg, ahol az ember várná. Nincs csillogó ruhája, mégis nemesebb sok más tulajdonságnál.

Ha az ember elég felnőtt, akkor elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, és okuljon belőlük. Hihetetlenül sokat segít a fejlődésben. (...) Az ember nem sebezhetetlen, és nem tökéletes - jó, ha ezzel tisztában vagyunk. És ha ezt elfogadjuk, akkor a körülöttünk élőkkel is sokkal megértőbb és meghittebb lesz a viszonyunk. Kepes András

A léleknek a lélek iránt való érzékenysége: a szeretet. Hamvas Béla

Van valami, ami úgy tud fájni, sebezni és égetni, hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést: ha egy ember vagy két ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság, mondod. Igen, hiúság... s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet. Márai Sándor

Vannak bûnök, me­lyekben (hogy úgy mondjam) néminemû lelki nagyság rejlik: elmeél, szorgalom, bátorság, óvatosság, ügyesség és finesz kell az elkövetésükhöz. Michel de Montaigne

Amíg áldozat vagy, addig tehetetlen is vagy. De amint tudomásul vetted és cselekszel, onnan túlélő leszel. Felállsz az áldozatiságból, nem rekedsz meg. Az igazság az, ami felemel. Tisza Kata

A bátorság és a hülyeség egyformán fenyegető tulajdonságok. Sőt, megkockáztatom: a kettő ugyanaz.

Csak akkor tudják megsebezni, ha sebezhetővé teszi magát. Minél inkább bízik önmagában, annál kevésbé lesz fogékony a külső bántásra. Raphaëlle Giordano

A virág sebezhetőbb, nem képes megvédeni magát, viszont él, életet és örömöt ad mindennek és mindenkinek. (...) Kaktusznak lenni könnyû. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyû. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalva azt, hogy rád taposhatnak... Nos, ehhez kell az erő. A valódi erő.

Az erény éppen abban mutatkozik meg, ha az embernek módja és hajlama van a bûnre, mégsem vétkezik. Giovannino Guareschi

Az úgynevezett erőnk túl gyakran származik a félelemből, nem pedig a szeretetből. Sokszor keménynek mutatkozunk, páncél mögé rejtjük gyenge gerincünket. Más szóval, mereven viselkedünk, és mindig védekezünk, hogy önbizalomhiányunkat takargassuk. Metaforával élve, ha gerincünket megerősítjük, oly módon, hogy szilárd, mégis hajlékony legyen, és izmok vegyék körül, akkor megkockáztathatjuk, hogy lágyan és nyíltan öleljünk. (...) Hogyan törődhetünk másokkal és fogadhatjuk el a törődést egyenes gerinccel, részvéttel, a félelmet hátrahagyva, valódi gyengédséggel? Hiszek abban, hogy ez akkor történik meg, ha önmagunkat megmutatjuk, és tisztán látjuk a világot - a világnak pedig hagyjuk, hogy a lelkünk mélyébe lásson. Roshi Joan Halifax