Téma
Sors idézetek
-
Lényünket betölti a vadon utáni vágyódás. A kultúra kevés ellenszert tud nyújtani e sóvárgás leküzdésére. Belénk nevelték, hogy szégyenkezzünk, ha ilyen vágyaink támadnak. Hajunkat hosszúra növesztettük és mögé rejtettük érzéseinket. A vadon Természeti Asszonyának árnya azonban továbbra is ott ólálkodik mögöttünk éjjel és nappal. Nem számít, hol vagyunk.
-
A szarás fajsúlyos élmény. Van benne valami csodálatos, sőt egyenesen mélyenszántó. Meggyőződésem szerint Isten azért dolgozta ki számunkra ezt a metódust, hogy visszarántson minket a valóság talajára, és alázatra tanítson. Lehetsz bárki, ugyanúgy szarsz, mint mindenki más. Beyoncé is szokott szarni. Meg a pápa. Meg Anglia királynője. Szaráskor levetjük a látszatpózokat, az illedelmességet, megfeledkezünk vagyonról, hírnévről. Ott egyik sem számít. Szarás közben válunk önmagunk legautentikusabb verziójává. Ez az a pillanat, amikor rádöbbenünk: ez vagyok én. A legbelső énem. Pisilni lehet úgy, hogy bele sem gondolunk. Szarni nem. Néztek már bele egy csecsemő szemébe, miközben kakil? A színtiszta öntudatra ébredés tükröződik benne. Trevor Noah
-
Sok gyerek szenved ilyen kényszerbetegségben. Olyasmiket csinálnak, amiket maguk sem értenek. Hiába mondjuk nekik: - Tehetsz bármit, de ne rajzolj a falra. Erre a papírra rajzolhatsz. Ebbe a könyvbe is. Vagy bármely másik felületre. De ne rajzolj, írj vagy színezz a falon. - Õk egyenesen a szemünkbe néznek, és azt felelik: - Értem. - Tíz perccel később már a falra rajzolnak, mi meg éktelenül kiborulunk. - Mi a csudáért rajzoltál a falra? - A gyerekek pedig ránk néznek, és ténylegesen gőzük sincs, miért tették. Tisztán emlékszem erre az érzésre gyerekkoromból. Ahányszor megbüntettek - mondjuk, az anyám kiporolta a sejhajom -, azon tanakodtam közben: miért csináltam ezt? Tudtam, hogy nem szabad. Szólt előre. Az elfenekelés után pedig megfogadtam: mostantól jól fogok viselkedni. Soha többé nem csinálok semmi rosszaságot az életemben, soha, de soha, de soha, de soha - és hogy ne felejtsem ezt el, gyorsan felírok magamnak egy emlékeztetőt a falra... azzal fogtam egy krétát, onnan folytattam, ahol abbahagytam, és nem értettem meg az okát. Trevor Noah
-
Mióta nem jársz ide, elég nagy a rendetlenség a szobámban. Most végre lehet káosz, úgysem látod, nekem meg jó így is. Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról, könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe, hogy miattad pakoltam össze mindig. Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne, mint azok a napok. Mintha várnálak. Dékány Dávid