Téma
Szakács idézetek
-
Az ételkészítéshez és evéshez fûződő viszonyunk sokat megmutat a személyiségünkből - akkor is, ha ritkán vagy egyáltalán nem főzünk. Egyszerû szendvicskészítés vagy rántottasütés közben is előbukkanhatnak fontos alaptulajdonságok. Lehet, hogy valaki nem kreatív konyhatündér, viszont tökéletes kukta. Örömmel dolgozik mások keze alá, észreveszi, miben tud segíteni, legyen szó hagymaszeletelésről vagy egy munkahelyi feladatról. Más viszont nem fogad el segítséget főzés közben, uralja a terepet, mindent kézben szeretne tartani - a tûzhely mellett ugyanúgy, mint a mindennapokban. A konyhában hamar érződik, ha valaki született vezető, alkotó mûvészlélek vagy inkább racionális, szabálykövető ember.
-
Sok séf beleesik abba a hibába, hogy egy bizonyos szint felett úgy érzi, neki már nem kell fakanalat ragadnia, az amolyan aljamunka, inkább öltönyben, tárgyalókban, fejben főzi meg az ételeket. Aki így gondolkodik, szerintem soha nem élvezte igazán a munkáját. A jó szakács szeret főzni. Kellenek neki az új élmények, az illatok, a főzés öröme. Kordos Szabolcs
-
Amikor olyan ételekkel találkozom, ahol egyszerûen a zöldségek a saját ízüket teljesíthetik ki, akkor úgy érzem, hogy le kell borulnom a természet hatalma előtt, mert lehet valaki fantasztikus séf, lehet valaki csodálatos szakács, de senki sem lehet olyan szenzációsan virtuóz tehetség, mint az anyatermészet, aki pontosan tudja, hogy melyek a legfantasztikusabb ízek. Steiner Kristóf
-
A maradék a legmagasabb kérdése a gasztronómiának. A resztliből egyszeri, soha többé meg nem ismételhető csodákat alkotni, igen, ez az, ami valóban mûvészetté emeli a konyhaszakmát - ide kell csak igazán tehetség, képzelet, kreativitás, ihletettség, humorérzék, önbizalom, teremtő kedv, na és gyakorlat. Az alkotó itt teljesen magára marad, egyedül van, mankók nélkül: nincs recept, nincs szakácskönyv, nincsenek szabályok, nincs "végy 6 tojást". Csak a maradék van, a mûvész és az Isten. Cserna-Szabó András
-
Éppen ilyenkor a legjobb szakácskönyvet olvasni: amikor az ember rosszkedvû, fáradt, tehetetlen. Milyen könnyû felélénkülni attól, amit olvasunk: színek, ízek, illatok képződnek meg bennünk, többfogásos vacsorákat komponálunk képzeletben, máris a tenyerünkben érezzük a kelt tészta puháját, a sajtszeletelő kemény nyelét, a mézeskalácsforma hidegét vagy az ananász szúrósságát. Megkordul a gyomrunk, és egy idő után nem bírjuk tovább: felpattanunk, és kimegyünk a konyhába, hogy mi is kíváncsian kipróbáljuk a leginkább kedvünkre való recepteket. Így válik ehető örömmé a szakácskönyvek költészete. Szabó T. Anna
-
A főzésben (...) van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fûszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak rendelte alá. Engem részben az egész mûveletsor mulandósága bûvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi mûvészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak a kevesek méltányolnak. Joanne Harris