Téma
Szolidaritás idézetek
-
Mi az ebben a gyerekkorban, ami kellhet a felnőtteknek? Mint a vámpírok, kiszívják belőlünk a tartást, hogy túléljenek, így mire eljutunk az ő korukba, már semmi erőnk nem marad. Emiatt mi is rákényszerülünk majd ugyanerre, és ez így megy tovább, gyerektől gyerekig, amíg világ a világ, hacsak nem vesszük a bátorságot arra, hogy fellázadjunk. Mindenki kezet rázhat a másikkal gyermeki léte utolsó óráiban, hogy túlélte a szenvedést. Már aki túléli. Várjuk hát ki a maradék tizenévet, legyünk jó és megbízható gyerekek, de soha ne feledjük, mit tettek velünk, mert különben azokká a hibákká válunk, amikké a szüleinket is tették. Borda Réka
-
Bizonyára szerelmes vagyok. (...) Ez a nyughatatlanság, ez a fásultság és butaság, meg hogy semmi kedvem leülni, és elfoglalni magam, mert úgy érzem, minden unalmas és ostoba a ház körül! Bizonyára szerelmes vagyok; én lennék a legfurcsább teremtése a világnak, ha nem szerettem volna bele - legalábbis néhány hétre. Jane Austen
-
Nevetséges voltunkat nagyrészt túlzásba vitt szép érzések, erények vagy jó tulajdonságok okozzák. A büszkeség, amelyet a nagyvilági érintkezés nem enyhít, nevetségessé változik, amikor kis dolgokban nyilatkozik meg ahelyett, hogy az emelkedett érzelmek körében vehetne lendületet. A lelkesedés, az erények erénye, amely szenteket teremt, amely a titkos önfeláldozásokat s a legragyogóbb költeményeket sugallja, túlzássá válik, ha a vidéki élet semmiségeibe bonyolódik. Távol a középponttól, ahol a nagy elmék ragyognak, ahol a levegő gondolatoktól terhes, ahol minden megújul - a tudás elvénhed, az ízlés megposhad, mint az álló víz. Honoré de Balzac
-
Gyermekkorunk igazsága elraktározódik a testünkben, és bár elfojthatjuk, megváltoztatni soha nem tudjuk. Eszünket becsaphatjuk, érzelmeinket kijátszhatjuk... De egy szép napon testünk majd benyújtja a számlát, mert ugyanolyan megvesztegethetetlen, mint az a gyermek, akinek még ép a szelleme, nem fogad el sem megalkuvást, sem ürügyet, és mindaddig kínoz bennünket, amíg nem térünk ki az igazság elől. Margaret Eleanor Atwood
-
Mindent irányítani akarunk, és szerintem 90%-át nagyjából irányítjuk is az életünknek - a technológiának meg a tudománynak hála -, és attól a 10%-tól őrülünk meg, amit nem, pedig a bátorság szerintem pont ebben a 10%-ban rejlik, hogy elhiszem magamról, hogy én akkor is helyt fogok tudni állni (...), ha nem tudom irányítani. Al Ghaoui Hesna
-
Miféle szörnylény hát az ember? Micsoda eddig nem volt teremtmény, szörnyeteg, zûrzavar, micsoda ellentmondás, a természet milyen csodája? Mindenek bírája és ostoba földi féreg; az igazság letéteményese és a bizonytalanság, a tévedés kloákája; a mindenség dicsősége és ugyanakkor hulladéka. Blaise Pascal
-
A kérdés nem az, hogy vannak-e vágyaink, hiszen hogyne volnának. Életre, szeretetre, biztonságra és boldogságra vágyunk. Vágyunk arra is, hogy gondunkat viseljék. A nagy kérdés azonban az, hogy hogyan kezeljük a vágyainkat. Mit teszünk szükségleteink kielégítése érdekében? És hogyan kezeljük csalódottságunkat, ha ezek a vágyaink nem teljesülnek. Daniel Gottlieb
-
Az iskolásgyerekek gyakran híján vannak a türelemnek, például kinevetik a tanáraikat, csupán amiatt, mert valami idejétmúlt holmit viselnek, amelyet az osztály komikusnak tart, és ha véget ért a tisztelettudás, elszabadul az ördög. És ha éppenséggel valamelyik társuk üt el némileg a többitől, akár a bőre színe vagy hajszíne miatt vagy amiatt, ahogy beszél vagy eszik, könnyen válik áldozattá; vérig kínozzák, és neki el kell tûrnie. Holott bizonyára nem mindegyik osztálytársa kiváltképpen kegyetlen vagy szívtelen, de senki nem akar tréfarontó lenni, s így az osztály zöme többé-kevésbé részt vesz a gyötrésben; ordítoznak, mert a többiek is ordítanak - amíg már szinte magukra sem ismernek. Sajnos, a felnőttek sem viselkednek jobban. Kiváltképpen, ha nincs más elfoglaltságuk, és rosszul megy a dolguk - vagy ha csupán azt hiszik, hogy rosszul megy - összeverődnek valódi vagy vélt sorstársaikkal, ütemes lépésekben vonulnak végig az utcákon, kórusban ismételgetik a legostobább jelszavakat, és ráadásul közben ugyancsak kiválónak érzik magukat. Ernst Hans Gombrich
-
Az emberiség legnagyobb problémája a félelem. Minden gondjuk a félelemből fakad. Félnek, amikor hiányt szenvednek valamiben, de még jobban félnek, ha valamit birtokolnak, mert akkor attól kell rettegniük, hogy egyszer majd elveszítik azt. De az emberek leginkább a haláltól és a haldoklástól félnek. Egész életükben a halál gondolata gyötri őket; vagy a saját haláluk miatt, vagy a szeretteik halála miatt aggódnak. Azzal, hogy életének egy bizonyos részéhez ragaszkodik az ember, korlátokat állít, és nyilvánvaló, hogy fél a változástól. Amikor valaki megtanul félelem nélkül élni, az lesz igazi életének első pillanata.
-
A probléma afféle démon, időnként betéved az emberek közé, és gondokat okoz, meg kell oldani. Gyakran hallani az emberek szájából, ami azt jelenti, hogy sok-sok ilyesfajta démon forgolódik az emberek közt, felbukkannak, eltûnnek valahová, hírük sincs, de megint jönnek újak, és rávetik magukat az emberekre.