Tánc idézetek

A mûvészet világa a színlelés világa. A mûtárgyhamisító minden képén, minden hamisítványán aranyat csinál az egyszerû vonalakból.

Soha nem képzelte volna, hogy a beszélgetésük a hidegség ilyen fokát is elérheti. Hogy lehetséges, hogy két ember, akik olyan közel voltak egymáshoz, úgy viselkedik, mint két idegen? Guillaume Musso

Így kezdődnek a háborúk. Az egyik oldal elkezdi körülbástyázni magát, mire a másik félni kezd, és szintén védekezésbe fog. Míg már azt sem tudják, támadni akartak-e eredetileg, vagy védekezni. Aztán pedig kitör a lövöldözés. Fredrik Backman

Meglehet, hogy a mûvészet nem más, mint a szervezet egy válasza a saját korlátozott emlékezetére. Joszif Brodszkij

Sajnos a világ szereti úgy tartani, hogy az okos nő nem lehet vonzó, aki pedig csinos, az minden valószínûség szerint nem arra termett, hogy a NASA szerződtesse.

Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyû: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Õk, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerûen nem leszek szerelmes. Paulo Coelho

Ki tudja, miért alkot két ember egy párt, azt a kis birodalmat, amit kölcsönösen védenek és becsülnek? A párok olyanok, mint a puzzle-darabkák, amik épp csak annyira érintkeznek egymással, hogy ne essenek szét: sosem illeszkednek tökéletesen, de passzolnak egymáshoz. Diane Ackerman

Senki, de senki nem tudja elmondani, nem tudja lemérni, nem tudja elmagyarázni embertársának, de még önmagának sem, milyen lassan telik az idő a tétlenségben, az időtlenségben. Senkivel sem lehet megértetni, milyen gyorsan emészti, pusztítja az embert ez az ûr, ez a szörnyû semmi, ez a szörnyû nirvána, ez az asztal, ez az ágy, ez a mosdó, ez a tapéta, ez az örök hallgatás, mindig ugyanaz az őr, aki behozza az ételt, és rá sem néz az emberre, s mindig ugyanazok a gondolatok köröznek az ûrben, míg meg nem tébolyodik az ember. Stefan Zweig

A mûvész üres öntözőkanna, amelybe beleömlik az ihlet, és kifolyik belőle az alkotás.

Tudja, mi a legrosszabb egy válásban? Az, hogy tulajdonképpen nem öli meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés, pedig hasonló. Mikor a holtodiglan-holtomiglan után azt kapom, hogy sohasem szerettelek, azonnal meg kellene halni. Ilyen szívlövés után nem volna szabad felébredni és tépelődni a saját vakságunkon. (...) Valahol biztos tudtam persze, csak féltem észrevenni az igazságot. A félelem viszont hülyeség.

Hát nem különös, hogy egy esemény épp azért következik be, mert senki sem feltételezi a bekövetkezését? Nassim Nicholas Taleb

A primitív népek nem tûrik, hogy fényképezzük őket, attól félnek, hogy a fényképezőgép ellopja tőlük a lelküket. Akár egy vadász, a fényképész vár a jó pillanatra, célba vesz, és elsüti a fényképezőgépet. Tulajdonképpen foglyul ejtjük a pillanatot. A primitív népek nem véletlenül félnek a fényképezőgéptől.

A nők az esetek legnagyobb részében úgy tesznek, mintha tényleg érdekelné őket a férfi, mely jelzést a férfiak úgy értelmezik, hogy tetszenek a nőnek, ezért nem rejtegetik a valós szándékaikat. A nők azonban sokszor valójában csupán azért vesznek részt a társalgásban, mert tesztelik a férfit: szeretnék kideríteni a másik fél szándékát, hosszú távú terveit, ezért gyakran beszéltetik partnerüket, miközben ők magunk inkább a háttérbe húzódnak az udvarlási folyamat elején. Tisljár Roland

Gyöngéd kézzel végigsimította a követ, kitapintva rejtett hajlatait, vonalait. Egy éve van már itt, és most először érinthet fehér szobormárványt! - Mi ez a különös érzés bennem? - kérdezte egész testében remegve. A tejfehér márványt elevennek látta, nem is kételkedett benne, hogy lélegzik, él, érez és - ítél. Nem szabad megcsalnia várakozásában! Félelem nélkül, de mély tisztelettel közeledett hozzá. Mi ez a különös érzés?... Szerelem - felelte egy hang, belül a lelkében. Nem döbbent meg, nem is csodálkozott, tudta, hogy igaz. És most már csak az volt halálosan fontos, hogy szerelme ne maradjon viszonzatlan. Igen - a márvány az élete és végzete. Csak most, ebben a pillanatban, amikor gyöngéd, szerető kézzel végigsimította a fehér követ, csak most támadt egészen életre ő maga. Kisfiú kora óta fehér márványszobrokat akar faragni - többet nem kíván, kevesebbel nem éri be.

A Nemzetközi Ûrállomáson kivételes helyzetben vagyunk. Ha kinézek az ablakon, egy gyönyörû bolygót látok, amely hívogatónak és békésnek látszik. Sajnos nem az. Scott Kelly

Sokak szerint szerelemből házasodni nem szabad, szinte magában hordozza a bukást. De miért? (...) Aki szerelemből házasodik, az sokszor egy illúzióba szeret bele. A boldogság illúziójába. Ha elmúlik az illúzió, elmúlik a szerelem is, éppen az, ami összetartott mindent. Nem azt mondom, hogy nem létezik szerelem és boldogság, csak azt, hogy ez önmagában még nem elegendő.

A fény harcosa tudja, mi az, amiért érdemes harcolni. Megérzései és hite alapján cselekszik. De vannak emberek, akik olyan harcba hívják, ami nem az övé, olyan harcmezőre, amit nem ismer vagy ami egyszerûen nem érdekli. Az ilyen emberek olyan küzdelmekbe akarják bevonni a harcost, melyek nekik nagyon fontosak, de neki nem jelentenek semmit. Ezek gyakran hozzá nagyon is közel álló emberek, akik szeretik őt, bíznak az erejében, és mindenáron meg akarják szerezni a segítségét. Ilyenkor mosolyog, és biztosítja őket a szeretetéről, de nem fogadja el a kihívást. Az igazi harcos egyedül választja ki magának a harcmezőt. Paulo Coelho

Jól ismert jelenség, hogy egy-egy kultikus, sokat hallott, sőt többnyire kívülről megtanult vers egyes sorait anélkül olvassuk, vagy éppen mondjuk, hogy rákérdeznénk a jelentésére. Még akkor is így van ez, ha kis "döccenőt" érzékelünk a szöveg logikai struktúrájában vagy koherensnek ható képrendszerében stb. Ha ezeket a szöveghelyeket közelebbről szemügyre vesszük, időnként nagyon érdekes vagy éppen zavarba ejtő jelentésekkel szembesülhetünk. Milbacher Róbert

E földi élet útjait róván, összekerülünk egy-egy halandó társunkkal, beszélgetünk egy darabig, aztán elválunk. És eszünkbe sem jut nyíltan és férfiasan megkérdezni tőle, mi a neve? Felebarátaink neveivel kapcsolatban valami sajátságos, tartózkodó álláspontot foglalunk el. Mintha attól félnénk, hogy valami borzalmas titokra bukkanunk, így gondolkozunk: "Lehet, hogy e rokonszenves idegent Snooksnak, vagy pláne Bugginsnak hívják. Jobb meg sem kérdezni." Pelham Grenville Wodehouse

Vannak, akik állandóan Facebook-szemmel nézik a világot, egyfolytában a lehetséges tweet vagy állapotfrissítés lehetőségére vadászva. Ebben önmagában talán még nincs is semmi rossz. Az írók is mindig éhes ragadozótekintettel nézték a világot, amely számukra nem volt egyéb lehetséges témák gyûjtőhelyénél. Jannah Loontjens