Téli varázs idézetek

Az ártatlanság a hónál is mulandóbb csoda. Clara Sánchez

Ó, a kezed! Szinte érzem a kezeim között a tiéd kedves, vigasztaló melegét, pontosan úgy, ahogy mindig is éreztem, amikor valóban megfoghattam. Furcsa dolog ebben a borzalmas, kegyetlenül hideg télben felidézni szerelmünk tavaszát és nyarát, amikor együtt sétálgattunk a virágzó fák alatt, s a madarak énekükkel kísérték lépteinket, és lágy szellő hozta felénk az ébredő természet csodás illatát. Fel sem fogtuk, mily csodás boldogság jutott részünkül azokban a gyengéd napokban. Ó, dehogynem fogtuk fel, nagyon is tudtuk! Pontosan tudtuk s értettük. Joan Aiken

A tél nagy hévvel emlékeztet minket arra, hogy léteznek a természet adta ciklusok, amik miatt az életet érdemes élni. Kell a korlátozás, hogy felismerjük az értékét. Szükség van a visszavonulásnak erre a fázisára, hogy egyesítsük az energiákat. Ha a természetet pontosan ebből az aspektusból szemléljük, akkor a tél jelei teljesen egyértelmûek. (...) A tél ennek értelmében felteszi nekünk a kérdést: "Mi a te otthonod? Hova tudsz visszavonulni, hogy új erőket gyûjts?"

A világon a legszebb dolgok a törékeny üvegek és a rövid életû hópelyhek a tenyereden. Ahogyan felvillannak a szikrák a kihunyó tábortûzben, amelyre már nincs kedved még egy ágat rádobni - mindennek megvan a szabott ideje. Ahogyan elered az első tavaszi zápor, ahogyan felragyog a szivárvány a föld fölött, ahogyan elválik az ágtól a lehulló levél, végighasítja az eget a villám cikcakkja. Ha akarod, mindenütt, minden órában, minden percben megtalálod a szépséget. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Földi sorsunknak egy cukra van, a gyönyör. Nincs, ami életünk jobban megédesítse; folyékony aranyat csordít az kelyheinkbe és gyöngyös örömök kincstárát tárja föl. Tubarózsát teremt tél jegéből-havából, és egész évre víg tavaszidőt varázsol.

Zúzmarás a december, Örülhet a hóember. Hófehér a pocakja, Óriási hólabda. Hópocakján hófeje, Seprût tart a jobb keze. Kavicsszem és kavicsszáj, Répaorrán kismadár. Bartos Erika

Mikor felkel a nap a tó fölött egy hideg és ropogós reggelen, mikor a fák tisztelettudóan meghajolnak a jég fölött, hogy minél több fényt engedjenek át az ott játszó gyerekekre, akkor az ember őszintén csodálja, hogy vannak, akik szabad akaratukból laknak olyan helyen, ahol nem látni mást, csak aszfaltot és házakat. Fredrik Backman

A sarki fénynél talán nincs csodálatosabb természeti jelenség. Leírhatatlan, semmi máshoz nem hasonlítható, varázslatos tánca ez az égi fényeknek.

Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hûvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük mûhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit. Elekes Ferenc

Ha örök tél jön, csókod ízlelem, s gyümölcs-illattal telik meg szívem. Keszei István

Ablakon nyíló jégvirágok: a szépség mindenhol megél.

Hóförgetegek és jégvirágok, partik és hagyományos angol pantomimjáték, klasszikus mozifilmek és érzelgős zene, ajándékcsomagolás, buta kis játékok és fadíszítés. A tél a tündérmesék ideje.

Olyanok is vagytok, akár az évszakok, és bár a télben megtagadjátok a tavaszt, a bennetek szunnyadó tavasz mosolyog szendergésében, és nem szenved sérelmet. Kahlil Gibran

Ami a háztulajdonos számára merő pimaszságnak tûnik, az az állatok szemszögéből teljesen normális, elvégre ők nem tesznek különbséget természet és kultúra között. Az állatok szemében a házak szokatlanul szimmetrikusan formált sziklák, tele remek üregekkel. Ráadásul az üreges sziklákban "termálforrások" is lehetnek, úgyhogy nemcsak száraz, hanem még jóval melegebb is van, mint a környezetükben. Micsoda álomotthon! Nem csoda, hogy egyes fajok valósággal mágikus vonzalmat éreznek az ilyen helyek iránt. Peter Wohlleben

Egy olyan nap volt, amikor bármelyik percben leeshet a hó... és a levegő tele van elektromossággal... szinte hallani lehet. És ez a zacskó csak táncolt velem... mint egy kisgyerek, ha könyörög, hogy játssz vele. 15 percen át. Ekkor jöttem rá, hogy ott van... ez a teljes élet, a dolgok mögött... és ez a hihetetlen jótékony erő, mely azt akarja, hogy tudjam, nincs okom félni... (...) Néha olyan sok a szépség a világban, úgy érzem, ki se bírom. És a szívem egyszer csak megszakad.

A fény az fény. Nem igaz? Nem, a holdfény nekem csak keserû emlékeztető volt arra, amit nem élvezhetek; a téli napra. Bár halvány melegsége nem ûzi el a tenger jegét, nem ébreszti fel a föld növényzetét, nem fakasztja dalra a sármányt, lisztsápadt arca mégis újraéleszti lelkemben a hitet, hogy képes erre. És ez megmelengeti az ember szívét. Sjón

December az úton szánkóval szalad, karácsonyi kedvvel kincset osztogat. Piros ünnepet hoz, fenyők illatát, hóember a kertben kicsípi magát!

Emlékeznek még gyerekkoruk első hóesésére késő ősszel vagy télen? Egy másik valóság betörése volt. Félénk, ritka valami, amely látogatóba érkezett, amely alászállt, és közremûködésünk nélkül megváltoztatta a világot körülöttünk, akár egy váratlan ajándék. A hóesés egyenesen a kezelhetetlen egyik tiszta megjelenési formája: nem tudjuk előállítani, kikényszeríteni, még biztonsággal előre tervezni sem, legalábbis hosszabb időtávra nem. Mi több: a havat nem vehetjük birtokunkba, nem sajátíthatjuk ki: ha a kezünkbe vesszük, kicsorog az ujjaink közül, ha bevisszük a házba, kifolyik belőle, ha pedig a mélyhûtőbe tesszük, többé már nem lesz hó. Talán éppen ezért vágyik utána olyan sok ember, nem csak a gyerekek, különösen karácsonykor. Hartmut Rosa

Igazán ez a baráti összejövetelek ideje. Karácsonykor mindenki meghívja barátait, és az emberek még a legrosszabb idővel sem törődnek. Egyszer egy teljes hétre ott ragadtam egy barátom házában a havazás miatt. Kellemesebbet képzelni sem tudok. Csak egy estére mentem, és nem tudtam eljönni attól a naptól számított egy hétig. Jane Austen

Szép vagyok? Szép! Igazán? Gyönyörû! Te tudod? Tudom én! Százszorszép vagy! és hívó kiáltás szigorú téli erdőn, amikor fröccsen a napfény! Radnóti Miklós