Testvér idézetek

Az ellenség ritkán képviseli a rosszat! Mindig jelen van, mert az a kard, amit nem használnak, megrozsdásodik! (...) Mindannyian tudunk már mindent, mielőtt valaki beavatna bennünket! Paulo Coelho

- Nézd, milyen szép a naplemente. (...) Tanuld meg élvezni a szépet. Nézd azt a vörösarany fényt, hogy átizzítja a barna sarat... - Sötét lesz - mondtam -, hamarosan besötétedik. A naplemente szomorú. - Hát a hajnal? Azzal mi a bajod? - Előkészíti az estét. - Végzetes csapás (...), aki a hajnalban is az eljövendő éjszakát látja. Jókai Anna

A szégyennel többek között az a baj, hogy valójában nem leszel tőle kevesebb, csendesebb vagy kevésbé látható. Egyszerûen csak így érzed. J. R. Ward

Élő lelkekben valahol kimondhatatlan magány lakik. Oly hatalmas, hogy összefûzi őket, mint apróbb lényeket a társaság. Ilyen magány az enyém; tudd meg hát: a Mindenségben van még nálad is magányosabb.

Veled ellentétben mi nem úgy éljük az életünket, mintha már halottak lennénk. (...) Ha nincs bátorságod változtatni a dolgokon, akkor olyan, mintha halott lennél.

Végül is mi a boldogság? Lábadozásféle, valószínûleg. Egy kis világosság a ködök és homály tömkelege után. Egy kis tisztaság a zûrzavar után. Füst Milán

Ébredés idején az új nap kétes örömmel tölti el a szobát; csöppnyi remény, hogy az alvás és ébrenlét vonzó bizonytalanságát még elnyújthatjuk az álmodó képzelet félig alvása és a megvalósult képzelet félébrenléte között.

Egyesek gátlástalanul képesek uralkodni másokon. A szavaik fájnak, mint a szúnyogcsípés, még sokáig viszketnek, véreznek. Az ember elképed, hogy lehetnek ilyen gonoszak, és igyekszik elkerülni kellemetlen támadásaikat. Nem gyávaság kitérni az útjukból, mert ők soha nem szégyellik magukat, így aztán nem is változnak meg soha. Katarina Mazetti

Tudják, mi egy nyári zápor? Először is, a nyári eget szétszakító tiszta szépség, a szívünket eltöltő, tisztelettel vegyes félelem, hogy olyan nevetségesen jelentéktelenek, olyan törékenyek vagyunk a fenséges nagyság kellős közepén, úgy kitölt minket ez a nagyság, megdermeszt, lenyûgöz, elbûvöl a világ pazar bőkezûsége. A zápor és a nyár, a mozdulatlan port elsöpörve, olyan hatással van az emberi lélekre, mint egy végtelen hosszú lélegzet. Vannak nyári záporok, melyek úgy veszik be hozzánk magukat, mint egy új szív, amely egy ritmusban ver a másikkal. Muriel Barbery

Az idő nem áll meg, elfolyik, akár a víz a patakban vagy a folyóban, (...) az élet órái sebesen futnak éjszaka is, míg az ember alszik.

Szerelmem figyelj most elmondom én láng volt az élet és lomb a remény mikor is volt? ez régen volt hol várt a Nap? Kezemben volt Pinczési Judit

A rosszindulatú szóbeszéd felettébb helytelen, de olykor nagyon sok igazság búvik meg benne. Agatha Christie

Mindig őszintének tûntél, Én meg később vettem észre, A poklom ott van pár lépésre. Berkes Olivér

Az emberek nagy része leragad az álmodozásnál. Viszont vannak olyanok, (...) akik komolyan veszik az álmaikat, és meg is valósítják őket. Fa Nándor

Most üresen ropognak a hidegtől mind a színpadok, A fantom is alhat, de nem alszik, a fantom én vagyok. A maszkom a burára hajítva mosolyog szépen, Most én is, mert sötét van, csend van, épp úgy, ahogy kértem. Esti Kornél

Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hûvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük mûhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit. Elekes Ferenc

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fûszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg. William Shakespeare

A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival. Paulo Coelho

Nincs megtévesztőbb, mint a látszólagos szerénység. (...) Gyakran ingadozó véleményt takar, néha pedig nem egyéb, mint rejtett dicsekvés. Jane Austen

Amikor az erdőben jársz-kelsz, és azt hallod, hogy a fák lombjai halkan susognak, figyelj rájuk, mert azt mondják neked: mi is a testvéreid vagyunk. Boldizsár Ildikó