Téma
Változás idézetek
-
A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerû dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették. Pierre Franckh
-
Szél az erkélyen. Tulipánillat. A legnagyobb szerelem. Az első csók. Néhány pillanat. Egy ember, bármelyik ember, olyan kevés, elillanó esélyt kap arra, hogy ezen pillanatok valamelyikében éljen. Elengedni az időt és zuhanni. Meggondolatlanul szeretni. Felrobbanni a szenvedélytől. Néhányszor, gyerekkorunkban talán sikerül, már azoknak, akik lehettek gyerekek. De később hányszor engedhetjük meg magunknak, hogy gondtalanul lélegezzünk? Miféle érzések engedik, hogy hangosan és szégyenkezés nélkül ujjongjunk? Fredrik Backman
-
Egy ilyen szép napon úgy érezzük, hogy nincs lehetetlen. De lesznek sötét, reménytelennek tûnő napjaink, amikor magányosak vagyunk, és reménykedni akarunk. De bármilyen rossz is történik velünk, bármilyen fájdalmas, ígérjétek meg most, hogy soha nem adjátok fel a reményt. Bíznotok kell, le kell gyûrnünk a félelmeinket. Ti magatok legyetek a remény.
-
Micsoda gondolatból alkothatta Isten a virágot? Hiszen ha csak bezöldíteni akarta a földet, csupa fûvel is bezöldíthette volna. De mennyi szép virágot vegyített a fû közé! A pirinkó nefelejcstől mind a rózsáig mennyi ezer és ezerféle alakú és színû virág nyílik mindenütt, ahol emberi láb nem tapossa el! A rózsa talán mégis a legszebb. De a liliom meg csupa rejtelem. Honnan veszi a liliom azt a csodás tisztaságú fehérségét? A földből? A föld fekete. És miért szeret elrejtőzötten élni? Ha útfélre ültetik, soványka marad, fejletlen. Ha félreültetik a kert zugába, nemes, szép formában magasra növekedik. Levele szélesebb, zöldebb, virága nagyobb. Miért? És nappal zárva van az illata. Mintha titkolná a keble kincseit. Közel kell hajolni hozzá, közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletéből. Ám éjjel, sötétben, a csillagok csöndességében ébren van az az egy virág. A fehérsége szinte fénylik a sötétben, és édes-finom illattal árasztja el a kertet. Mért titkolódzik nappal? Miért illatozik éjjelen? Mért fehérebb? illatosabb más virágoknál? Gárdonyi Géza