Virágok idézetek

Sok háborút megvívtam életem virágában. Ezt birtoklásért, azt hatalomért, amazt a dicsőségért. Azt hiszem, a szerelemért harcolni mindnél előbbre való.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat a szívünkbe rejtsük. Mint például azt a szót: "szeretlek". De ne várjuk el cserébe, hogy mi is ugyanezt halljuk. Azért szeressünk, mert szeretnünk kell. Másképp az élet elveszti értelmét, és a nap sem ragyog többé. Paulo Coelho

Néz égre, földre, s nem tanál Segélyt, mivel neked Szolgálna; s búd hulláminál Nyugtatná érzeted. De mégis nyúgodj édesem! Majd én a percet ellesem, Midőn örömmel szolgálok neked, Hogy fölviditsam kintelt életed.

Az élet nem egy mese, nem egy romantikus költemény! Van, akinek szép és van, akinek kőkemény! Caramel

Arcod haván bogyók bíbor vére - szép voltál, te kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint a hó. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin

A gyengéd, finom húrozatú emberek mindig ilyenek. Erős szenvedélyeik vagy szétzúznak mindent, vagy ők maguk roskadnak össze. Vagy megölnek valakit, vagy ők maguk pusztulnak el. Csip-csup bánatok, csip-csup szerelmecskék tovább élnek. De a nagy szerelmek és nagy bánatok saját teljességük által vesznek el. Oscar Wilde

Szakajtsd a rózsa bimbaját, Élvezd, amit a perc ad, a virág ma mosolyog rád, holnap már holttá hervad. Robert Herrick

A sokrétû és gazdag érzékszervi benyomásokból, amik a növényeket és az embereket is folyamatosan érik, csak mi építünk érzelmi konstrukciókat. Saját érzelmi tartalmainkat vetítjük ki a növényekre, amikor azt gondoljuk, hogy virágba borultan boldogabbak, mint amikor fonnyadoznak. Daniel Chamovitz

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy előtted a rét piros rózsává váljon, A zöld fû is előtted édes almát teremjen, A te szíved holtig el ne felejtsen!

Hogyha szerelmes vagy, éld meg a magányát is, hogyha úrnak teremtettél, éld meg a szolgaságot. Lásd a szépet, akár az elmúlás orcáján is, lásd a csúfot akár a rózsának aranyló szirmain. Légy a tündér, légy a szerelemnek bolondja, hogy annak lángjában lelked testet öltsön.

Mint felhőből fény ha villan. Rózsaillat, mely elillan, S tünde álom: Hajh, ilyen csak e világon A boldogság.

Vetélkedésük még nem adta át helyét a szerelemnek, habár egyszerre született vele. Szerelmük, ez a napról napra félelmetesebben növekvő hatalom, lassanként kiûzte szívükből a szelíd bizalmat, s megváltoztatta gyengédségük lényegét, mint ahogyan a gyökerekbe felszívódó festett víz megváltoztatja a rózsák színét. És mégis, mindezek ellenére, olykor megfeledkeznek a szerelemről. Sidonie-Gabrielle Colette

Jót kívánok, szívem: szíved vígan éljen; Semmi szomorúság szívedhez ne férjen! Citrus és tulipánt kertedbe teremjen, Zengő fülemile ablakodon pengjen. Bánatnak fellege téged elkerüljen, Hogy annak zápora soha meg ne verjen!

Õrizd azt, ki vagy, kettős őrizettel, Hogy ki beléd pillant, csak annyit lásson, Pompás és szerény kertje vagy magadnak, Mely mögött mélyből fogant gyökerekkel Hajlanak a virágok apró száron A lágy fûre, mely szinte láthatatlan... Fernando Pessoa

Nem bírnék élni nélkületek, megőrizlek örökre, drága szenvedéseim, hisz nélkületek nincs semmim e világon! Tormay Cécile

Vigyázz reám! Kicsi vagyok, egy apró, kis virágszál... Te kaptad a feladatot, hogy mindig rám vigyázzál! Aranyosi Ervin

Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni. Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér. Radnóti Miklós

Korán keltem, hosszú utat járt ma be a lábam, sok illatos rózsaszálat, gyöngyvirágot láttam. Úgy látom, a legszebb virág itt áll most előttem, ne hervadozz, meglocsollak. Elfogadod tőlem?

Mily szép e világ, gyönyörû tünemény, Bús életem, rád tûz e büszke fény. Juhász Gyula

Azok a szegény emberek, akiknek az életéből hiányzik a szerelem, s akik ifjúságuk legszebb óráit lélekölő munkában töltik el, ők tudják csak a titkát annak a gyors pusztításnak, amelyet letarolt, félreismert lelkükben véghezvisz egy nagy szenvedély. Annyira biztosak a választásuk helyességében, oly hirtelenséggel pazarolják lelkük minden erejét a nőre, akibe belészerettek, hogy a közelében gyönyörûséges izgalmakat élnek át, gyakran anélkül, hogy hasonlót ébresztenének benne. Ez hízeleg a legjobban az asszonyok önzésének, ha képesek felismerni a szenvedélynek ezt a látszólagos mozdulatlanságát és a lappangó indulatot, mely oly mélyről jön, hogy időbe telik, amíg fölszínre tud jutni. Ezek a szerencsétlen flótások remeték Párizs szívében, átélik a remeteélet minden gyönyörét és megesik, hogy nem bírnak ellentállani a kísértéseinek; de még gyakrabban csalódásnak, elárultatásnak, félreismertetésnek esnek áldozatul és ritkán jutnak hozzá, hogy leszakíthassák a gyümölcsét ennek a szerelemnek, mely számukra mindenkor égből hullott virágot jelent. Honoré de Balzac