Petőfi Sándor

Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz.

Egykor ha a világ megbántott, Kivánkozám a sírba le; Most, épen mert bánt, élni vágyok, Dacolni van kedvem vele.

Aki másokat nem szeretett, azt mások sem szerethetik, legfölebb bámulhatják. (...) A szeretet örök, mint az isten; a bámulat mulandó, mint a világ.

Most is olyan forrón és lángolóan szeretem a feleségemet, mint hajdanában nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.

Esik, esik, esik, Csókeső esik; Az én ajakamnak Nagyon jólesik.

Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése; Az mindig messze, és mégsem hagy el, Ezt el nem érem, bár mindig közel. Ekkép vándorlok az országuton, Mely puszta, vadon, Vándorlok csüggedetten Az örökkétartó jelenben.

Mondják, hogy mindenikünk bir egy csillaggal, S az, akié lehull az égrül, meghal.

Álmos vagyok és mégsem alhatom; Ébren vagyok és mégis álmodom.

Mi a remény?... förtelmes kéjleány, Ki minden embert egyaránt ölel.

Szerelemért csupán szerelem kell.

Szerelem, szerelem, Keserû szerelem! Miért bántál olyan Kegyetlenül velem? Te voltál szivemben Első és utósó, Nemsokára készül Számomra koporsó.

Átkarolnám, ajakára Csókot nyomnék utójára, S melegétől hû szivének Elolvadnék... úgy halnék meg!

De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat.

Hej, csak egy szivet bírt E kebel - Azt is a kend lyánya Lopta el.

Hív voltam én hozzád mindig, Elejétől utójáig, Nem volt szivemben ősz, tavasz, Érted, mint a nyár, égett az.

Csók és édes szavak... S szerelmi jelenet... S o bûn, o förtelem... Szerelmet.. pénz vehet!

A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.

Õt szerettem első szerelemmel, Érte gyúltam őrült gerjelemben, S haj, a végzet elszakaszta durván, Elszakaszta mindörökre tőle!

Itt hát, hol országa van a szerelemnek, Az életen által én egyedül menjek? Amerre tekintek, azt mutassa minden, Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?

A csatahely mellett volt egy jókora tó, Tiszta, szőke vizet magába foglaló. De piros volt az most, mert a magyar sereg Török vértől magát vizében mosta meg.