Vigyázat, a gondolat félénk, érzékeny jószág ám, előbb csak az orra hegyét dugja ki, aztán egy kicsit megmutatja a buksiját, óvatosan, apró léptekkel merészkedik elő a csöndben, és semminek nem szabad megzavarnia, mert akkor riadtan elbújik, bekucorodik az agy valamelyik zugába, és mindent megtesz, hogy egy időre elfelejtődjék.

Kapcsolódó idézetek

1. A gondolatok néha jók, néha félelmetesek, néha pedig veszélyesnek tûnnek. De hallgass ide (...)! Lehet, hogy a gondolataid ijesztőnek tûnnek, viszont akkor is csak gondolatok. És a képzeleted nem tud megijeszteni velük, ha nem engeded.
2. Semmi sem fontosabb a gondolataink féken tartásánál. Ügyelni kell az elme vad elefántjára, nehogy elszabaduljon, elkóboroljon. Csakis így őrizheti meg nyugalmát az ember, így kerülheti el, hogy kiszolgáltassa magát külső körülmények hatásának. Még ha eldugott remetelakban élünk is, ha gondolatainkat nem tartjuk folyamatosan szigorú felügyelet alatt, messzire kalandoznak. Még a teljes magányban is negatív érzések, rossz gondolatok seregei támadhatnak ránk. Tendzin Gjaco
3. A gondolat félénk madár, akkor röpdös az emberre, amikor akar, és leginkább csak az egyszerûséget, a csöndet és az elnémulást kedveli. Tömörkény István
4. Ha az embert valami óriási sokk éri, igyekszik elfelejteni azt, és a kínzó eseményeket akár meg nem történtté is teszi a tudatában. Ilyenkor az agy nem válogat a kedves és a felkavaró emlékek között, bármennyire is szeretné ezt a szív, így a dolgok, a jók is és a rosszak is, szép lassan elsüllyednek az elmúló idők horizontján. De abból is tudhatjuk a megrázkódtatás mértékét, hogy az illető tud-e róla beszélni egyáltalán. Mert minél súlyosabb a történet, annál súlyosabbá válik a csend, míg végül a homályból nemhogy a részletek, de már a főbb vonalak sem látszanak ki. Ilyen a lélek. Védekezik. Így vagyunk megteremtve.
5. Ha a félelemtől elborul az agyad, vagy felfordul a gyomrod, vagy szorít a mellkasod, képzeld magad elé, adj neki színt és formát! És gondolj arra, hogy teljesen rendben van az, ha így érzel, engedd meg magadnak, és akkor eltûnik. Zoe Sugg
6. Meg kell tanulnunk, hogy ne higgyünk a magunk gondolatában azért, mert az a mi gondolatunk. Ellenkezőleg: éppen azért, mert a mi gondolatunk, féken kell tartanunk, és fokozott bizalmatlansággal kell bánnunk vele. Paul Valéry
7. Majdnem minden verekedés már a kezdete előtt eldől, az agy kikapcsol, előbb a szív ver, aztán a kezek is. Félni fogsz, ha nem is a veréstől, akkor attól, hogy legyőznek, ha nem is a fájdalomtól, akkor a megalázottságtól és szégyentől. Fredrik Backman
8. Az ember legyen óvatos, de legfőképpen legyen reális. Ha nem tudja elkerülni a bajt, akkor másszon bele tiszta fejjel, különben nem sok esélye lesz arra, hogy megoldja a problémát.
9. Apró szavak, melyek összetörik, megcsonkítják a gondolatot, nem fejeznek ki semmit. (...) Nem, az ember nem tud elmondani semmit senkinek. A pillanat kényszere mindig elvéti célját. A szavak mellétalálnak, s távolról sem közelítik meg tárgyukat. Aztán feladja az ember, a gondolat elenyészik, s óvatosak leszünk, mint a legtöbb középkorú, sunyi, ráncos szemükkel, örökké aggodalmas tekintetükkel. Mert hogy tudnák szavakkal kifejezni az ilyen testi érzéseket? Meg ott azt az ürességet? (...) Az ember a testével érez, nem a lelkével. Virginia Woolf
10. Az ember úgy is élheti az életét, hogy folyamatosan elszalasztja a pillanatokat. A saját kis buborékunkban elvágjuk magunkat azoktól az apró szépségektől és örömöktől, amelyekért érdemes élni. Ha nem figyelünk oda, akkor a testünk és az elménk egymásnak ugrik. Ördögi körbe hajszolja egymást: a negatív gondolatok a szervezetben stresszreakciót váltanak ki, a stressztől pedig az agyunk hiperérzékeny lesz a veszélyre, ami fokozza a stresszt, ettől még negatívabban gondolkozunk, és így tovább.