A közérdeklődésre számot tartó mûsorok "értékét" sajnos jelenleg nem a társadalmi hasznosságuk, hanem a nézettség, illetve a reklámok elhelyezésének esélye adja. Vagyis, hogy jó reklámhordozó ereje van-e. Ezért nem lehet a kereskedelmi adókon tudományos ismeretterjesztést vagy egészségneveléssel foglalkozó témát találni. Ennek helyét a kétes hitelû természetgyógyászati vagy importált szenzációkat tartalmazó hírek foglalják el.

Kapcsolódó idézetek

1. A hatáskeltés olyan tudomány, amit csak mûvészi intuícióval lehet jól csinálni. A reklám: alkalmazott mûvészet. Ma már (sajnos) egyre inkább tudomány. Minél inkább lesz tudomány, annál nagyobb mûvészet lesz elkerülni a tudományos kliséket. És minél kevésbé lesz mûvészet, annál nagyobb tudomány lesz visszacsempészni a mûvészi eszközöket. Sas István
2. Nem kell álszentnek lenni: én azt gondolom, a kereskedelmi tévé elsődleges célja a szórakoztatás, nem kell kultúrmissziót belerakni. Ez egy üzletszerû vállalkozás: a csatorna szórakoztat, a szórakoztatásból nézettséget, a nézettségből pedig pénzt csinál, ez a feladata, ezért kereskedelmi televízió. Ami nem nézett, az nem lesz kereskedelmi tévén, a kultúrmissziót inkább a közszolgálati tévén kellene számon kérni.
3. A mûvészet az utóbbi évtizedekben igen gyakran iparrá vált, és a "mûvészi érték" fogalma egyre elválaszthatatlanabb lett a "kereskedelmi érték" fogalmától. És éppen az új (kortárs) mûvek tekintetében a marketing szerepe igen sokszor - az "eladhatóság" kritériuma alapján - olyan mûveket állít középpontba, amelyeknek mûvészi értékük alapján nem biztos, hogy ott lenne a helyük.
4. A kultúra nagyrészt leépül, visszafejlődik, mert az egyre szaporodó és egyre fejlettebb mûholdas adók egyre nagyobb mennyiségben zúdítják az emberekre a szórakoztató, banális, kalandos, butító, eltompító, mindig könnyen emészthető, nem különösebben változatos ócskaságok tömkelegét, mindenhová eljuttatják a végtelenül leegyszerûsített mintákat, elfojtják az egyéni gondolkodást, nem is csak az öltözködésben és a szokásokban, hanem a viselkedési normákban, a kívánatos és követendő mesterséges ideálokban is. Stanislaw Lem
5. A reklám egyaránt lehetne a sajtó szemérmes, fantáziában gazdag vagy kihívó területe. Felkutathatná a kreativitás és a képzelet, az ismeretterjesztés és a riport, az irónia és a kihívás ezernyi lehetőségét. Bármely tárgyról nyújthatna információt, szolgálhatná az emberiség nagy ügyeit, megismertethetné a világot új mûvészekkel, népszerûsíthetne felfedezéseket, oktathatna, hasznos lehetne és haladó. Ehelyett micsoda zagyvalék! Oliviero Toscani
6. Az az élelmiszer, amit a reklámok ajánlanak, feldolgozott élelmiszer: feldolgozott húsok, üdítők, cukros gabonafélék, édességek. A természetes, feldolgozatlan élelmiszert nem kell reklámozni. Az éhes emberek megtalálják az ételt, ha az elérhető. Az embereket rá kell beszélni a feldolgozott változat megvásárlására, mert az drágább, kevésbé vonzó, kevésbé tápláló, és gyakran káros. Az igényt meg kell teremteni.
7. Legalább olyan fontos a tudományt eladni, mint megcsinálni. Az adófizetőknek meg kell magyaráznunk, mire, miért és hogyan költjük el a pénzüket. Kroó Norbert
8. Aki csak a fogyasztásban gyakorol hatást, de társadalmi kérdésekben nem foglal állást, azt nem influenszernek, hanem reklámfelületnek kellene hívni.
9. Egyetlen kormánynak sincs joga tudományos elvek igazságáról dönteni, vagy bármilyen módon előírni a vizsgált kérdések jellegét. Nem határozhatja meg egy kormányzat sem a mûvészeti alkotások esztétikai értékét, sem az irodalmi vagy mûvészi kifejezés formáit. És nem szabad állást foglalnia gazdasági, történelmi, vallási vagy filozófiai elméletek helyességéről. Ehelyett viszont kötelessége a polgárok számára szabadságot biztosítani és lehetővé tenni, hogy ezek a polgárok részt vehessenek az emberi faj további merész vállalkozásaiban és fejlődésében. Richard Feynman
10. Szerencsétlen módon azzal a tudattal nőttünk fel, hogy a szórakoztatás a mûvészetnek egy sekélyesebb formája, kevésbé értékes, kevésbé tisztességes, kevésbé érdemli ki a figyelmünket. Ezzel azonban egyáltalán nem értek egyet. Az én meglátásom szerint bármi lehet mûvészet, ami magával ragadja az embereket, illetve másra is hatást gyakorol, akkor az hordoz értékeket, függetlenül attól, hogy mivel is van felcímkézve, vagy milyen mûfajból származik. Régebben gyakran tettek különbséget a mûvészet és a szórakoztatás között, amit nem tudok elfogadni. A mûvészet lehet szórakoztató, a szórakoztatás pedig lehet mûvészi. Ugyanakkor van különbség a szórakoztató és a mûvész között, mivel egy szórakoztató egyből abbahagyja a szórakoztatást, ha lejön a színpadról, ezzel szemben a mûvész a mûvészetnek él. Marilyn Manson