A sebésznek minden mûtét után fel kell tennie a kérdést, hogy a beteg miért nem szenved tovább a panaszai miatt - azért, mert átesett az operáción vagy ennek ellenére?

Kapcsolódó idézetek

1. Minden sebésznek halt már meg betege mûtét közben vagy után, noha nem követett el hibát. Ezt el kell viselni, és tovább kell lépni, mert ott vár a következő beteg, akit meg kell operálni. Egy kicsit olyan ez, mint annak a mozdonyvezetőnek az esete, aki elüt valakit a síneken, de semmit sem tehet ellene. A vonatnak tovább kell haladnia. Arnold Van de Laar
2. Sebészként akkor érjük el a legtöbbet, ha a pácienseink teljesen felépülnek és elfelejtenek bennünket. A sikeres mûtét után eleinte minden páciens végtelenül hálás, ám ha a hála tartós, az általában azt jelzi, hogy az alapvető problémát nem sikerült orvosolni, és attól tartanak, a jövőben ismét szükségük lehet ránk. Úgy érzik, meg kell békíteniük bennünket, mintha csak haragvó istenek lennénk, vagy legalábbis valamiféle kiszámíthatatlan sors kezei. Ajándékokat hoznak és üdvözlőlapokat küldenek. Hősnek neveznek minket, sőt olykor istennek. Csakhogy mi akkor voltunk a legsikeresebbek, ha a pácienseink hazatérnek, folytatják az életüket, és soha többé nem lesz szükségük ránk. Henry Marsh
3. A betegek különbözőek. Vannak köztük könnyû és nehéz esetek. (...) De kinek volt könnyû eset? (...) Az orvosnak, aki ép, erős, egészséges, s aki a mûtét után is egészséges marad. De annak, akinek lábát kell adnia az életéért, mindig nehéz az elhatározás. Egyik sem lehet biztos benne, mi könnyebb: elpusztulni vagy rokkantan élni tovább.
4. A pácienssel töltött idő is része a gyógyítás mûvészetének, hiszen valóságos embereket kezelünk, valódi gondokkal és félelmekkel. A páciens nem egy hibás alkatrész valami nagy gépezetben, a sebész pedig nem mûszerész.
5. A mûtét utáni első 24 óra mindig kritikus. Minden levegővételt, minden termelt folyadékot pontosan lejegyeznek és elemeznek. Ennek örülnek, vagy megsiratják. De mi történik 24 óra elteltével? Mi történik, ha az első napból második lesz és a hetekből hónapok? Mi történik, ha elmúlik a közvetlen veszély, ha levették a gépeket és az orvosok és nővérek hada eltûnik? A mûtéttel megmentenek, de a lábadozáskor, a mûtét után gyógyulsz meg. De mi lesz, ha mégsem? Minden mûtét célja a teljes felépülés, hogy jobb állapotban kerüljünk ki, mint ahogy bekerültünk a kórházba. Néhány beteg gyorsan gyógyul és azonnal megkönnyebbülhet, másoknak a gyógyulás fokozatosan megy végbe és akár hónapokkal vagy évekkel később jössz rá, hogy többé már nem fáj. Szóval az az igazi kihívás, hogy türelmesek legyünk a mûtét után, de ha túlélted az első heteket és hónapokat a mûtét után, ha hiszel abban, hogy felépülhetsz, akkor visszakapod az életed. De sajnos, túl sok a "ha".
6. A fájdalom szükségszerû, ám szenvedni nem kötelező. Murakami Haruki
7. Az orvosnak nem a betegséget kell kezelnie, hanem a beteget, aki szenved tőle. Moses Maimonidész
8. Nem azért kell szeretnem szenvedésemet, mert hasznos, hanem azért, mert van. Simone Weil
9. Beteg vagyok, okát nem keresem, Fájdalmimat eltûröm szívesen; Hisz a Jézus kínszenvedésiben Még ennyi kín, nem is kín, semmi sem.
10. Az empátia a gyermekgyógyászatban a legkönnyebb - bármilyen orvosi problémáról is legyen szó, gyakorlatilag soha nem a beteg a hibás -, míg a felnőtt betegeknél általában ennek az ellenkezője igaz. (...) Az orvosi munka természetéből adódóan mindenki áldozat, függetlenül attól, hogy mit csinált a múltban. Az empátia nem mindig könnyû, de mindig fontos. Jonathan Reisman