A második legrosszabb érzés a világon az, amikor a tested felismeri, hogy újra harcba kell szállnia az életéért. Az izmok sorra görcsbe feszülnek, kiver az izzadság, bûzleni kezdesz (ezt szerencsére éppen akkor senki sem veszi észre), a gyomrod az alsóbb vidékekig süllyed. A legrosszabb érzés viszont az, amikor a tested felismeri, hogy vége a harcnak. Az izmaid elernyednek, a fejed lüktet, tovább verejtékezel, és, ó, igen, felfigyelsz a bûzre.

Kapcsolódó idézetek

1. A seregben nem az a stressz a legrosszabb, amelyet ütközet közben érzel. Egy csatában minden olyan folyamatosan és a kaotikusan zajlik, hogy egyszerûen nincs időd rágódni a dolgokon, vagy leltárba venni az érzelmeidet. A legtöbbször csak reagálsz arra, amire kell. És nem is az ütközetek után a legrosszabb, amikor a sebeidet nyalogatod, és számba veszed a veszteségeidet. A legrosszabb stressz az, amelyik a harci mûveletekben eltöltött hónapok és évek alatt gyülemlik föl, az az alattomos és alig észrevehető szar, amelyik lassan, de biztosan darál le téged egészen odáig, hogy már elaludni sem tudsz. Marko Kloos
2. A világon a második legrosszabb az, ha meghal, akit szeretsz. Az első legrosszabb, ha engeded úgy fájni, hogy te is meghalsz - itt belül. Darren Shan
3. Rossz dolog gyengébbnek lenni, de még rosszabb tudni, érezni is ezt; ez a tudat az ember legmélyére hatol, és nem igazán tesz jót a szerveinknek, megzavarja a mûködésüket, különösen a szív és az agy kölcsönhatásait. Jón Kalman Stefánsson
4. Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tûnhet, ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés mocsarán, a kételyek erdején, most még EZ is az utadba áll. Szándékosan fizikai fájdalmat okozva, hogy rábírjon: add fel. De ezek nem ezt üzenik. Ezek a tünetek annak a jelei, hogy amire elszántad magad, az VALÓDI változás. Nem csak a gondolataidban létezik, nem álom többé, hanem VALÓSÁG. Ezek a tünetek nem azt üzenik, hogy most hagyd abba, hanem azt, hogy csináld még, csináld tovább: jó úton jársz! Vida Ágnes
5. Nincs elviselhetetlenebb betegség a szív fájdalmánál. Olyankor úgy érzi az ember, mintha ténylegesen is beteg lenne. Eltelik néhány hét, és egyszer csak azt érzed, hogy jobban vagy. Aztán pár óra alatt minden újra összeomlik. Liv Tyler
6. Meg kell tudni különböztetni a küzdelem miatt érzett fájdalmat attól az érzéstől, amikor a testem azt kéri, álljak meg, mert különben még súlyosabb következményekkel kell számolnia. Az a gond, hogy az ilyen pillanatokban teret nyer a fájdalom, és a gondolatok egy másik síkra helyezkednek, hogy elterelődjenek. Egy olyan helyre, ahol nincsenek színek, ahol minden fekete és fehér, élet vagy halál. Kilian Jornet
7. Tudod, mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolsz, hiányérzeted lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedved. Clara Sánchez
8. Sokszor előfordult már életemben, hogy tehetetlennek éreztem magam. Ez talán a legkínzóbb érzés, amit átélhetünk: a tanácstalan, cselekvésképtelen harag. A katonát harc közben ért vágás fájdalma nem mérhető ahhoz a kínhoz, melyet a fogoly érez, ha korbácsütés éri. Még ha nem is sérti fel a testét, a lelkébe belehasít. Robert Anthony Salvatore
9. Az egyik legutálatosabb dolog a világon a búcsúzkodás. Gyûlölöm. Amikor ott állok, mint egy csokijától megfosztott óvodás, és könnybe lábadt szemekkel nézek a másik után, mintha ő tehetne mindenről. Arról, hogy mennem kell, vagy, hogy mennie kell. Talán az egyik leggyötrelmesebb érzés az, amikor neked kell búcsúznod. Gomb nagyságúra szûkül a gyomrod, mert tudod, azok az emberek, akik eddig az életedet jelentették, most hirtelen fizikai valóságukban eltûnnek, ám virtuálisan továbbra is őrséget állítva őriznek, hogy nehogy bármi bajod essék. Hogy még véletlenül se dőlhessen össze a várad, amit olyan nagyon nehezen építettél fel. Oravecz Nóra
10. A hadviselés a legborzalmasabb élmény, amit az élet tartogathat valaki számára (...). A halálos félelem természetellenesen elevenné változtatja a világot: a színek élénkebbek, a félelem erősebb, az öröm felfokozottabb. Csak akkor látszanak emberinek az ellenséges és baráti halottak, ha már vége van, és csak ekkor lesz úrrá az ember lelkén a megbánás és a kétség. John Gilstrap