A tó tükréből kacsintva várom, betakar mindent a csillagpaplan álom mólókról lógatott didergő bokánkhoz meztelen talpak siklanak a hínárhoz. Táncot járnak a víz alatt, amíg te másnak csókot adsz.

Kapcsolódó idézetek

1. Pucér tündérek táncolnak csókunk körül. Napozik a Nap. Fodor Ákos
2. Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek. Vavyan Fable
3. Egy lépést sem haladok előre. Állóvizet csepegtetek magam köré, és lubickolok ebben a szeszélyes tóban, amit énnek keresztelek. Minden ember a saját kis szaros érdekei szerint éli vakságát, és végül mindenki azzal a romantikus ábránddal patkol el, hogy talán érdemes volt élni. Gerlóczy Márton
4. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Ady Endre
5. Halk szusszanás. Alszol. Feléd hajolok. Megrebben a szemed. Védtelenül mezítelen vagy. Virrasztok. Betakarlak a szeretetemmel.
6. Csillag fürdik a tóban alant, Boldogtalan, mint én, halálig, Csakhogy ő fönn született a fényben, S a föld hûvös vizébe vágyik. Sárközi György
7. Várom, hogy mozduljon a hajnal, friss lendülettel lépjen a világosság felé, a hajnal is vár engem. Farkasszemet nézünk. Tétovázunk, biztatgatjuk egymást. Nehéz az első lépés, csábító a kába álom. Szilágyi Domokos
8. Merengve várok, mindhiába... Ölelni készen, csókra vágyva, Szomjas szívvel itt kell epednem... Nem jön; nem jön az én szerelmem, Hogy szép fejét ölembe hajtsa, Míg csókra vágy és szomjaz ajka, Hogy üdvünktől a bûvös éjjel Megreszkessen szerelmi kéjjel S az erdő fojtó illatárja, Míg lágy szellőkön messze szállna, Mint egy csapongó, égi mámor Susogna üdvről, boldogságról Leroskadva egy rózsakerten... Ady Endre
9. Tó partján sötéten csobog az éjszaka, Lyukat égetnek tükrébe csillagok. Milyen könnyû: járok a hullámokon! - Hogy-hogy végül csillagokba fulladok? Viola Szandra
10. Egy csók a szádra, lángoló, piros, a többi már zuhogva záporoz, betakar minden fedetlen helyet, homlokod, nyakad, szemed, füledet, s aztán, hol tested még rejti magát, a csók-zápor a ruhádon tör át, s végül csuklódra, hogy kék ereid vigyék el szerelmemet szívedig. Kuczka Péter