Csillag fürdik a tóban alant, Boldogtalan, mint én, halálig, Csakhogy ő fönn született a fényben, S a föld hûvös vizébe vágyik.

Kapcsolódó idézetek

1. Tó partján sötéten csobog az éjszaka, Lyukat égetnek tükrébe csillagok. Milyen könnyû: járok a hullámokon! - Hogy-hogy végül csillagokba fulladok? Viola Szandra
2. Csillag vagy fenn, A föld én itt lenn, Várom, hogy te Beragyogj este... Éjjel, ha altatsz, Nappal, ha elhagysz, Vissza, lehet, nem térsz, De mégis itt vagy mindig.
3. Ragyoghat a nap az égen; Te sötétben, feketében Látsz mindent, ha bánatod van; Mig, ha kedved lángra lobban, Minden érted van teremtve; Télen is jársz rózsakertbe`; A nap is csak rád ragyog, S kik itt laknak: angyalok. Reviczky Gyula
4. Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt; Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik. Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél, Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél, Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény, Szétpattanó habocska a csendes tó szinén.
5. Szeretek élni! Vonz az élet, A szerelem, a dal, tavasz. A merre vágyakozva nézek, Ott csak villámlik, nem havaz. Valóm, minden csöpp vér eremben A boldogság után eped. Ki tehet róla? ...úgy születtem, Azért boldog még sem leszek. Reviczky Gyula
6. Néznéd, amint a Nap zizegve Csillagokat hint a vizekre. (...) Látod kigyúlni mosolyát, S nem várhatsz, menned kell tovább. Hogy élhetsz így, szegény bolond, Hogy egyre hajszol, ûz a gond? William Henry Davies
7. Olyan a szerelem, mint folyó örvénye: Megtörik azon a csillagoknak fénye, Mig a tövises galyt, őrjöngő fodorja, Magába öleli, szivébe sodorja. Tóth Kálmán
8. Szívemet társi szomja, Emberekhez vonva-vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba. Arany János
9. Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök - nem a magas ég magányos tüze, hogy türelmesen a világ fölött vigyázzam, mint álmatlan remete, a mozgó tengert, mely papként szelíden mossa a föld emberi partjait vagy nézi a friss havat, melynek ingyen fehérébe hegy s mocsár öltözik - nem - én kedvesem érő kebelén vágynék lenni szilárd s változhatatlan, hogy annak lágy, lélekző melegén őrködjem örök-édes izgalomban: azt szeretném, azt hallgatni, örökkön, ott élni mindig - vagy meghalni rögtön. John Keats
10. Napfény akartam lenni, Friss zápora a földnek. Szél a hajadban, patak, Ami kavicsot görget. 30y