Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Kapcsolódó idézetek

1. A természet felhő, mely örökké ugyanaz, és sosem ugyanaz. Ralph Waldo Emerson
2. Aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen. Victor Hugo
3. Ha az otthonomról álmodom, akkor mangófákról álmodom, és csendről és fûről. És békéről. Ezt pedig senki nem veheti el tőlem. Malála Júszafzai
4. Az erdő sohasem néma (...), csak meg kell érteni a beszédét. James Fenimore Cooper
5. Egy gondolatunk kimúlik, s magával ragad bennünket a feneketlen szakadékba, melyben a zuhanásunk sosem marad abba. Marno János
6. Minden hazában vannak füvek és fák, hegyek és völgyek, folyók és tavak, városok és falvak, amelyek sohasem szöknek meg. A fákhoz és füvekhez, a hegyekhez és völgyekhez, a folyókhoz és tavakhoz, a városokhoz és falvakhoz emberek is tartoznak, akik vállalják sorsukat. Ez a rendeltetésük. Ebből az országból már sokan megszöktek. Mégis egyre többen leszünk. Te is megszökhetsz. Akkor is többen leszünk. Berkesi András
7. Az idő minden ember életében olyan, akár egy hegyoldalon csobogó patak. Jöhetnek az út során zúgók, vízesések, áthatolhatatlannak tûnő sziklaakadályok, a patak mindig megtalálja az útját, azaz önmagát. Robert Lawson
8. Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember. Cassandra Clare
9. A víz mindig mozog, nem áll meg soha. Az eső lehull, aztán leszalad a patak a hegyekből, és folyó lesz belőle. A folyó elkanyarog az óceánig. Aztán elpárolog a víz, felszáll, mint egy lélek a felhőkbe. Aztán, mint minden az életben, megint kezdődik elölről. Jodi Lynn Picoult
10. Amit elképzelünk, arról soha nem szabad lemondani. Clive Barker