Az Alföld emberének arca napcsókolta, mert nem tud másfelé nézni, csak felfelé az égre.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember olyan állat, amely égnek emeli fejét, de csak a mennyezet pókhálóit látja. Jules Renard
2. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Õ az arca mögött van. Láthatatlan. Gárdonyi Géza
3. A világot letakarni nem tudjuk. Egyetlenegy dolgot próbálunk meg: az arcunkat a napba emeljük, mert hogyha a napba nézünk, nem látjuk az árnyékot.
4. Miért nem tekintesz vissza legalább egy gyöngéd pillantásra? Felkelt már a nap, sugarai fénnyel ragyogják be homlokom de nem pótolják csókjaid tüzét. Kassák Lajos
5. Minden gerincezett állat közül az ember az egyetlen, amely az arcát tartja az ég felé. Herbert George Wells
6. Vénülve mogorva az ember. Süt a nap, s örvendeni nem mer, Buda Ferenc
7. Köztudott, hogy az agy megtréfálja az embert a hegyek közt a napsütésben. Megváltozik a perspektíva, gyengül az ítélőképesség. Idefent szokatlanul viselkedett az ember. A világ tetején, távol mindentől. Tekintete újra elsiklott a sziklás csúcsok felett; azon kapta magát, hogy hamisítatlan boldogság járja át amiatt, hogy magasan jár. Az ember alapvető vágya, hogy felemelkedjen és hódítson. Aztán azonnal a következő csúcsot keresi; a következő kihívást. Sophie Kinsella
8. Ilyen az ember, kedves uram, kettős arca van: nem tud szeretni, csak ha önmagát szereti. Albert Camus
9. Az ember akkor kezd igazán felfelé nézni, amikor elérte a legalsó pontot. Lejjebb már nem mehet, csak feljebb. Szörényi Levente
10. Ha mosolyog, mosolya csupa csillag, De ha szomjazom, akkor friss patak, Az én kedvesem az egeknek nyílhat, De megcsókolni csak nem szabad. József Attila