Az ember egy pont után eljut oda, hogy a szenvedés és kín a lételemévé válik, olyanná, mint a sûrû levegő, ami maró atmoszférájával lassan a szakadék szélére kergeti azt, akit rabul ejt.

Kapcsolódó idézetek

1. A szenvedés valahogyan ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a sors és a halál. Bajtól és haláltól válik az emberi lét teljes egésszé. Viktor Emil Frankl
2. Az emberi szenvedés olyan, mint a gáznemûek halmazállapota: ahogyan egy bizonyos gázmennyiség egyenletesen és tökéletesen kitölti azt az üreges teret, amelybe beleszivattyúzták, akármilyen méretû is az, ugyanúgy tölti ki minden esetben a bánat az emberi lelket. Viktor Emil Frankl
3. A nagy szenvedések átgyúrják az embert. Néha a pusztulás felé, a meghalás felé, megtörténhet azonban, hogy a szenvedés kisüti az addigi lényünket, és megváltozunk általa.
4. A gyász úgy feszíti belülről az embert, mint a felgyülemlett víztömeg a gátat: elemi, drámai erővel akar kitörni.
5. A szenvedésnek mélysége van, valami fogfájós valósága, ami meghülyíti az embert, sőt, több mint meghülyíti, gonosszá teszi. John Hoyer Updike
6. A feltételekhez kötött lét szenvedéssel jár. A szenvedésnek van oka, van vége, és vannak utak, melyek elvezetnek a végéhez. Buddha
7. Végeredményben az ember mindenféle élethelyzethez hozzáidomul, az válik számára valósággá, másfélével fel nem cserélhető közeggé. Hiszen a korábbi állapot reménytelenül, visszaidézhetetlenül elsüllyed és (...) az ember ugyanúgy él, mint addig, csak éppen utánozza önmagát.
8. A jó és üdvös szenvedés elmélyíti a lelket. Bensőségesebbé teszi a felületes embereket. Éretté, nemessé, erőssé kovácsol a nehezebb áldozatokra. Ezek koronája a halál!
9. Ha az ember gyûlöl valakit, vagy fél tőle, (...) az a valaki szinte, mint valami kísértet üldözi az embert. Szini Gyula
10. A szánalom megköti az embert, leigázza, rabságba ejti. Ioan Slavici