Az erkölcs pusztán a puhány középszerûeket izgatja. A történelem győztes hódítói egytől egyig magasról szartak az erkölcsre.

Kapcsolódó idézetek

1. Az irigység a középszerûek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat, amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó, és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg; akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket; akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben. Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk. Carlos Ruiz Zafón
2. Akinek nincs mire büszkének lennie, az erkölcsösségére büszke. Megszokott jelenség, hogy minél értéktelenebb valaki, annál inkább kérkedik az erkölcsösségével. Ladislav Klíma
3. Az erkölcs mindössze egy vékony máz az emberi állaton, amit magányos elmélkedések órái raktak reá, s ami könnyen ledörzsölődik róla, amikor falkába verődik, s kitör alóla a vadállat rejtett ösztöne. Wass Albert
4. A jó sors (...) még a bölcsek lelkiismeretét is elaltatja. Gaius Sallustius Crispus
5. A bolond ember eléggé logikus, csak az épelméjûek bírálata felületes. Rejtő Jenő
6. A pénzéhes, önző emberek a legrégibb időktől fogva lenézték, gúnyolták azokat, akik nem csupán saját hasznukat keresték, hanem tekintettel voltak másokra is - csírájában akarván így elfojtani azt az életszemléletet, amely nem volt az övékkel azonos: nehogy elterjedjen és megerősödjön, mert az maga után vonná az önzés, az élvezetek hajszolásának az elítélését.
7. Az erkölcs csak tintával írt szó. Megsárgult papíron. Féltékenység, irigység, bûntudat. Ezek már legyőzött betegségek. Tüdőbaj, lepra, szifilisz. Igen. Az emberiség fejlődik. Hallgrímur Helgason
8. A rágalmakat gonosz emberek koholják, de terjesztői a jobbak is, nem gonoszságból, hanem könnyelmû­ségből. Deák Ferenc
9. A történelem maga a mozgásban levő irónia, a szellem embereken és eseményeken átívelő röhögése. Ma ez a hit arat diadalt; holnapra legyőzték, gúnyt ûznek belőle és egy másikra cserélik: akik hittek benne, osztoznak vereségében. Máris jön egy új nemzedék: a régi hit újból érvénybe lép; lebontott emlékmûveit helyreállítják... hogy nemsokára majd újfent lerombolják. Semmiféle megingathatatlan elv sem szabályozza a szerencse kegyét és fenyítéseit: váltakozásuk része a Szellem hatalmas bohózatának, amelynek játékában összevegyülnek a szélhámosok és hívők, fondorlatok és rajongások. Emil M. Cioran
10. Az emberiség csak azokért rajongott, akik a pusztulásba vitték. A történelem említést sem tesz olyan uralmakról, melyek alatt a polgárok békésen hunyták le szemüket, sem az alattvalói által mindenkor lenézett bölcs hercegről; a tömegnek csak a regényesség van ínyére, még ha mindene rámegy is. Emil M. Cioran