Az ősz (...) belemarkolt az erdőbe, s a tölgyfák lombja foltonként megveresedett, mintha vért eresztett volna rajta.

Kapcsolódó idézetek

1. Rámsírja sárgán lombját az őszi erdő. Belep a bánat. Buda Ferenc
2. Az erdő lassan színesedni kezd. A mezőkön a termény már beérett, közeleg az ősz. Az évszakváltozás különböző csapásokkal sújt minket. Minden ok nélkül hullik a jószág, a tehenek sûrû teje sárgállik a sajtárban, néha véres is. Aztán hatalmas jégeső veri el a termés nagy részét. Mintha egy komor fekete felhő ereszkedett volna a városra, minden olyan baljóslatú, mintha valami rettenetes dolog bekövetkeztét jelezné. Celia Rees
3. Az ősz ma áprilist játszott, Köldökömbe eső esett. A zöldet unt fák földre ejtik Rőtessárgás színüket.
4. Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közeleg a rozsdaszínû áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a rigó, el a tücsök. (...) Csügged az ág, ejti leveleit. - Ó, ha az ember is a bûneit így hullatná! S lomb nélkül, meztelen, de állhatnék telemben bûntelen! Zelk Zoltán
5. Mély avarokban kavarog az ősz, olló és szél metszi most a fákat, borokról beszél a tőkén a szőlő és nagymamák tûje köt sálat.
6. Nyakunkon az ősz! Igazam van, úgy tûnik: rá is tüsszentek. Josza Buszon
7. Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Õszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is.
8. Bizonyos téli hónapokban (...) az ég meg sem próbálkozik jó benyomást kelteni: reggel olyan színe van, mint a pocsolyába esett újságnak, az alkony pedig olyan ködöt hagy maga után, mintha valaki kísérteteket égetett volna. Fredrik Backman
9. Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel. Nichita Stanescu
10. Hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had hazátlan csörtet villámtûz elől; és kunyhóm összedől, ha benne otthonod meg nem találtad. Weöres Sándor