Mély avarokban kavarog az ősz, olló és szél metszi most a fákat, borokról beszél a tőkén a szőlő és nagymamák tûje köt sálat.

Kapcsolódó idézetek

1. A szél sír, az avarba bújva, zörgő nótáját fújja, s a rőt alkony mélabúja énekli szívembe magát. Keresztury Dezső
2. Az ősz (...) belemarkolt az erdőbe, s a tölgyfák lombja foltonként megveresedett, mintha vért eresztett volna rajta.
3. A viharok miatt a fák mélyre eresztik a gyökereiket. Dolly Parton
4. Rámsírja sárgán lombját az őszi erdő. Belep a bánat. Buda Ferenc
5. Az erdő lassan színesedni kezd. A mezőkön a termény már beérett, közeleg az ősz. Az évszakváltozás különböző csapásokkal sújt minket. Minden ok nélkül hullik a jószág, a tehenek sûrû teje sárgállik a sajtárban, néha véres is. Aztán hatalmas jégeső veri el a termés nagy részét. Mintha egy komor fekete felhő ereszkedett volna a városra, minden olyan baljóslatú, mintha valami rettenetes dolog bekövetkeztét jelezné. Celia Rees
6. Isten veled, szép nyár! Maholnap Megsápad újra völgy, halom... A szél már ébred s zúg a fák közt Különös, méla hangokon. Ösmerem én e hangokat jól, Ha hallom, tudom, hogy te jössz, A sûrû árnyak fátyolában Lassú léptekkel, hûvös ősz. Darmay Viktor
7. Édesanyám: haja hó, nagy csendemen takaró. Szavam hullik, hó szakad, szállnak múltból madarak.
8. Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényû fa. Rainer Maria Rilke
9. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
10. Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel. Nichita Stanescu