Bizonyos értelemben (...) a görög filozófusoknak igazuk volt: mi magunk vagyunk a saját Univerzumunk, egy táguló téridőgömb középpontja, egy gömbé, amelynek legvégső határát minden irányban a Nagy Bumm óta eltelt idő határozza meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Néhány, az univerzummal kapcsolatos fogalmat nehéz felfogni, a "semmiről" például a tudósok vég nélkül vitatkoznak. Olyan fogalmakat alkotnak, mint a "kvantumvákuum", amelyben a tér ingadozása dolgok létrejöttét idézheti elő, de az elméletek többszöri elolvasása és újraolvasása után soha nem vagyok sokkal előrébb. Az univerzum tágul - de miben? Mi van a jelenlegi határain kívül? Nem tudom elképzelni a semmit. Egy végtelen, szürke fal (bézs is megteszi) felkeltheti az illúzióját, de csak egy pillanatra, mert természetesen a szürkeség is valami, és nem semmi... és akkor feladom. Szerencsére az elméleti fizikusokat és kozmológusokat keményebb fából faragták. Tim Marshall
2. Mindenki a saját univerzumának központja. Ez így van rendben. Fejős Éva
3. A kisgyerek a világegyetem középpontjának érzi önmagát. Minden körülötte forog. Az érettség többek közt ennek a szemléletnek a meghaladásában áll, megértjük, hogy mások is léteznek a világon. Hasonló utat járt be a tudomány is. A primitív gondolkodás antropomorf. Az ember saját képére alkotja meg Istent, és saját viselkedésének tulajdonítja a természeti jelenségeket. (...) Ettől a gondolkodástól csak apránként sikerült elszakadnunk. A tudománynak nagy előnye az egyénnel szemben, hogy sok-sok generáció alatt fejlődik ki. Ron Aharoni
4. És térré tágult a világ. A tér időt szült. Az idő mozgást, sebességet.
5. Elveszettnek érezzük magunkat ebben a végtelen univerzumban, és próbáljuk tompítani szorongásunkat azzal a hittel és meggyőződéssel, hogy nem elhanyagolható és nélkülözhető semmiségek vagyunk a világmindenség peremén, hanem épp ellenkezőleg: a világmindenség körülöttünk forog. S ha körülöttünk forog, akkor ez az univerzum a mi univerzumunk, emberi, s nem idegen világ. Hankiss Elemér
6. Az évszázadok során a matematikusok kollektív tudata megalkotta saját univerzumát. (...) Ez a matematikai univerzum nagyon is reális annak a számára, aki benne él. Az emberiség éppen a matematika révén hatolt be legmélyebben környező világa rejtelmeibe. Ian Nicholas Stewart
7. Végtelen számú dolog, jelenés, változás zajlik egy időben, és ezek közül a mi érzékelésünk választja ki az épp megtapasztaltat, és ez maga a világ. Laár András
8. A kozmosz bennünk él. Csillagok anyagából vagyunk. Az univerzum általunk ismeri magát. Carl Sagan
9. A világegyetem a mi tömlöcünk (...) A végtelen tér birtokol bennünket. Mi csak annyira birtokoljuk őt, amennyire a tekintetünk beéri. A végtelen tér pedig gyilkol, ijeszt, hív és üldöz minket. Azt gondoljuk, lát bennünket, holott nem is érdekeljük, azt állítjuk, hogy fölébe kerekedünk, pedig csak a közönyéből húzunk hasznot. A föld nem jóindulatú irántunk. A villámok és a hullámok nem értünk vannak, mi vagyunk bennük. Az embernek nincs saját igazi otthona, a vak erőktől ragadta el, idegen fészek; a föld csak szörnyetegek lakóhelye lehetne, amelyek képesek megbirkózni a viszontagságokkal, amikkel bőségesen szolgál. S lehet, hogy a föld senkié. A miénk sem. Mi nem hódítjuk meg a földet, legfeljebb egy talpalatnyi helyet rajta, ahol a lábunkat megvetjük, a hegyeket sem, csak képüket a szemükben, a tengert sem, csupán hajlékony szilárdságát és síkjának visszfényét. Semmi sem a mienk, legfeljebb a csalóka látszat, azért ragaszkodunk hozzá olyan elszántan. Mesa Selimovic
10. Mi magunk vagyunk a világ, melyet teremtettünk, és amikor megszûnünk létezni, velünk megszûnik a velünk megteremtett világ is; és akik tudják, hogy a saját világuk utolsó napjait élik, azoknak a halál egészen más. Minden valóság elpusztulása olyasmi, amihez semmilyen beletörődés nem elég.