Csontvázból lettél földdé fekhetsz anyám örökké méhed a hajdan áldott többé nem hajt virágot

Kapcsolódó idézetek

1. Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. József Attila
2. Mit sem ad az idő, bármit ígérget, nem zöldül a rom, a hamu soha. Holt hamvaid add át a kósza szélnek, aludj, a sír oly édes nyoszolya. Leconte de Lisle
3. Anyád méhébe vissza nem gurulhatsz csak a föld méhébe hullhatsz a vakszerencsénél is síkosabb gödörbe pörögve örökre. Keszei István
4. Ó ne szeress, ó ne, szegény halandó! Földi virágból fonsz remény-füzért, S a föld virága múló, hervadandó, Lehull, ha nyílt, ha néhány perczet ért. Hegedűs István
5. Kedves vagy így, Anyám, hogy most fölém borul hajadból mind a hófehér, és úgy dajkálsz szemed sötét ölén, hogy megszeret az ég és fölcserél; s így szinte jó, ha széthullok én, mint fény a felkavart patak vizén.
6. Emléked sivatag, S már templomod romokban áll. Rongyba öltöztek vágyaim, Nincs pillanat, mi bánthatna már.
7. Elhervad az ajkad gyenge virága: Mert nem csókoltam meg az ajkad. Elfonnyad a melled két drága gyümölcse: Mert kezeim soha nem becézték. Mert édes kínom meg nem szántad: Tersánszky Józsi Jenő
8. Várok rád de tudom nem jössz vissza soha. Nehéz föld alatt ágyaztak neked. Alszol mozdulatlan. Hiába zümmög a szél. Hiába fütyülnek a rigók Hiába csalogat a napfény. Kassák Lajos
9. Nem haltál meg, nem siratnak, Mégis sírba teszlek. Nem voltál te soha enyém, Mégis én temetlek. Harsányi Kálmán
10. Ó, álmodó, nincs hit szivemben, nincs isten, aki óvna engem, anyámnál is öregebb lettem, s a halál egyre közelebb, - terítsd arcomra álmodat majd, mint egy szemfödelet! Szabó Magda